Aknamezőn a települési önkormányzatok

A veszély most még nem érezhető közvetlenül, ugyanis a néhány éve felvett hitelek és kibocsátott kötvények után még él a törlesztési moratórium – akut akkor lesz a baj, amikor másfél éven belül a korábbi ügyletek 90 százaléka után el kell kezdeni törleszteni. A problémák nem előre jelezhetetlenek, mégis, a legtöbb helyen nem tettek komoly lépéseket, hogy biztos legyen a visszafizetés. Nem véletlen, hogy épp Hódmezővásárhelyen próbálkozott először a polgármester azzal a kéréssel, hogy a bank vállalja át az árfolyamkockázat egy részét: az Állami Számvevőszék (ÁSZ) összesítése szerint a csongrádi városnak a legnagyobb a pénzintézetek felé fennálló egy lakosra jutó tartozása a megyei jogú városok közül.

Abszolút értékben a legnagyobb tartozással Pécs rendelkezik; mellettük Kaposvárt is arra figyelmeztette az ÁSZ, hogy a nagy eladósodottság szerkezete is veszélyes, túl magas a devizahitelek aránya. A tartozás mind a 23 megyei jogú városban nőtt 2007 óta. Abban egyetértenek önkormányzati forrásaink, hogy a helyzet sürgős kezelésre vár, ám abban is, hogy a bankok törvényi rendszabályozása beláthatatlan hatásokkal járna. Korábban Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének fideszes elnöke fogalmazott kérdésünkre úgy: „Nem szerencsés az oroszlán bajszát rángatni.”

A devizatartozások a kisebb településeket is bajba sodorják, különösen azokat, ahol a vezetők nem törődtek eléggé a gazdasági lépések hosszú távú hatásaival. Forrásaink neveket nem említettek, ám egybehangzóan állítják: többen éltek abból jól az előző évtizedben, hogy pénzügyi tanácsadás címén azt ajánlották falvak tucatjainak, vegyenek fel devizahitelt és fektessék be részvényekbe.