Az EU-válság úgy elmélyül, hogy érkezhet egy új Thatcher

Ez az utalás nem Thatcher asszony politikáját igyekszik igazolni, hanem inkább arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy Európában a brit kormányfő 1979. májusi viharos győzelme óta sem kapott senki a szavazóktól hozzá hasonlóan egyértelmű felhatalmazást a változtatásra.

A közelmúlt választásait Dániában, Spanyolországban, a finneknél és a briteknél is inkább a hivatalban levő kormány elleni tiltakozás motiválta, és nem a valódi reformokkal járó rideg kihívások elfogadása. Manapság pedig a francia, görög és holland szavazók látszanak azokat igazolni, akik nem vállalnak az EU-val közösséget. Azaz ezúttal a szavazók tiltakozásának vezető témája az EU, mint az országos bajok legfőbb oka. A szavazók csupán a létező hatalmat ellenzik, de az még nem kristályosodott ki bennük, hogy valójában mit is akarnak.

Thatcher miniszterelnök asszony esetében az volt a lényeges, hogy felhatalmazást kapott, és drámai módon élt is vele, átfogó reformjai ámulatba ejtőek, sorfordítóak voltak. Csak ennyit akartam mondani, és nem a Thatcher-féle politika szükségességéről beszéltem, bár ami engem illet, Európára ráférne egy „retiküljével energikusan hadakozó asszonyság”, aki képes lenne a németek irányította vasfegyelmet ellensúlyozni.

Úgy látom, Németország vonakodva áll Európa élén, és még akkor is óvatosan lépked, amikor lépésről-lépésre cuppan a sárban, s igyekszik elkerülni, hogy a német államot bárki belerángathassa az EU ingoványába.  Ha már itt tartunk: miért ennyire lapos és óvatos a vita, és miért félünk annyira az ellenkezéstől? Ezzel a hatalmas adósságválsággal megbirkózni csak vita és nyíltság árán lehet, mert ugyan a válság maga kezelhető lenne, de ha a bővítő-színlelő politikai lépéseket negyedévről-negyedévre szakadatlanul folytatjuk, egyre kevésbé lesz az – írja elemzésében Steen Jakobsen.

Aki Európában utazgat, talán – Görögországot kivéve – másutt még nem látja, nem érzi a válságot. Várjuk ki, milyen szabályokat iktatnak törvénybe 2012 maradék részében és 2013-ban, akkor meglátjuk, hogyan csap le a válság igazán. Hamarosan olyan rosszul állnak majd a dolgok, hogy rosszabb már nem is lehet, és szinte biztos vagyok benne, hogy 2013 vége előtt, valaki valahol Európában, talán épp Németországban, Thatcherhez méltó felhatalmazást kap a valódi változtatásra.