A Bundesbank bizakodó - mi lesz a német erőgéppel?

Frankfurtban a német jegybank váratlanul és változatlanul bizakodó prognózist tett közzé.  Elismerte ugyan, hogy a német gazdaság jelenleg nehéz környezetben van. Ennek ellenére a fellendülés folytatódását várja a 2012-13-as évre vonatkozó prognózisában. "Abból indulok ki, hogy mindent egybevetve a konjunktúra Németországban jelentősen kedvezőbben alakul, mint a legtöbb más európai gazdaságban". Erre való tekintettel a Bundesbank a folyó évre 1 százalékos GDP-növekedést vár Németországban, 2013-ban pedig a GDP növekedése – reálértékben - 1,6 százalékos is lehet. Erre az évre azzal számol, hogy a regisztrált munkanélküliek száma 2,8 millió lesz, ami 6,7 százalékos rátának felel meg. A jövő évben pedig a ráta 6,5 százalékra mérséklődhetne. Ami pedig az infláció alakulását illeti, a német  fogyasztói árak átlagos emelkedése idén és jövőre várhatólag 2,1, illetve 1,6 százalékot tesz majd ki.

E német jegybanki derűlátás annál is inkább figyelemre méltó, mert az utóbbi időben kedvezőtlen hírek jelentek meg a német gazdaság helyzetének alakulásáról. Például: A német ipar termelése idén áprilisban 2,2 százalékkal csökkent az előző hónaphoz viszonyítva – közölte minap a berlini gazdasági minisztérium. A tárca közleménye szerint a csökkenést jelentős részben a beruházási javak gépek stb. – termelésének 3,6 százalékos visszaesése idézte elő.

Ezzel egy időben jelentette be a Moody’s hat német bank leminősítését. Az amerikai ügynökség szerint a leminősítést az euróövezet válságából származható további sokkok növekvő kockázata idézte elő. Stephen Evans, a BBC angol tévé berlini tudósítója azt jelentette, e leminősítés azt jelzi, hogy a Moody’s véleménye szerint ha az euróválság katasztrófává válik, ez Németországot is fogja sújtani.  A leminősített német bankok között szerepelt a Commerzbank, a DekaBank, a DZ Bank, a Landesbank Baden-Württemberg, a Landesbank Hessen-Thüringen és a Norddeutsche Landesbank.

Az azonban már valóban adhat okot némi aggodalomra, hogy Németország – amelynek gazdaságát szoros kapcsolatok fűzik Közép-Kelet-Európa, ezen belül Magyarország gazdaságához - egyre kevesebb terméket szállít az euróövezet más országaiba, amelyek gazdasága egyre inkább recesszióba fordul. Idén áprilisban a német vállalatok messze a tavalyi szint alatt exportáltak ezen országokba. A szövetségi statisztikai hivatal Wiesbadenben közölte, hogy az euróövezetbe irányuló német export 3,6 százalékkal csökkent a tavalyi azonos hónapban feljegyzett adathoz viszonyítva, és az értéke 33,1 milliárd euróra süllyedt. Csökkent az euróövezetből származó német import is, 0,6 százalékkal, 32,8 milliárd euróra.

Ám mindjárt leszögezhetjük, a német export áprilisi csökkenése eddig nem váltott ki  különösebb aggodalmat német szakemberek körében. Például Volker Treier, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHT) külgazdasági főnöke  e negatív jelenséget azzal magyarázta a Reuters brit hírügynökségnek  nyilatkozva, hogy a dinamika az euroövezetben kialakult adósságválság miatt gyengült. A német gazdaság teljesítményének csökkenésével viszont nem számol. Különben is „számos olyan régió van a világon, amelyek még rendesen növekednek“ – nagyarázta. "Jó pozíciókkal rendelkezünk termékeink és szolgáltatásaink elhelyezésére." Treier ugyanakkor elismerte, hogy az euró gyengülése is növeli árban a német exportőrök versenyképességét. "A nyersanyagárak csökkenése is jó a számunkra, mert ezek tehermentesítik a vállalatokat a költségoldalon".

Bizakodást jelezhet az a felmérés is, amelyet a Közép-Kelet-Európa országaiban működő német vegyeskamarák végeztek idén tavasszal a vendégországuk konjunkturális helyzetéről. Az Albániában,  Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Észtországban, Koszovóban, Horvátországban, Magyarországon, Lettországban Litvániában, Macedóniában, Lengyelországban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, Szlovéniában és Csehországban müködő német vegyes kamarák tagvállalatai többségükben derűlátóan ítélik meg saját üzleti kilátásaikat. A felmérés legfontosabb eredményei:

Minden öt német befektető közül négy ma is a jelenlegi vendégország mellettt döntene. A (befektetési) telephelyhez való legerősebb kötődés Lengyelországhoz  tapasztalható.  A vendégországuk aktuális gazdasági helyzetét a legtöbb német cég inkább rossznak értékeli. Ennek ellenére a saját üzleti lehetőségeiket illetően bizakodóak. Csaknem minden országban a megkérdezettek német vállalatok többsége magasabb üzleti forgalmat, nagyobb exportot és nyereséget vár. Ezen kívül az eddiginél több német vállalat akar inkább pótlólagos munkaerőt felvenni, mint elbocsájtani. A befektetési terveket illetően is pozitív a mérleg  közép-kelet-európai régiónak mint telephelynek legfontosabb előnye a munkaerő képessége, még akkor is, ha helyenként nehéz szakmailag képzett dolgozó felvétele. Ugyanakkor a megkérdezett és válaszoló német cégek részéről panaszok hangzottak el mindenekelőtt a korrupcióra, valamint a rendelésekkel/beszerzésekkel kapcsolatos eljárások hiányos átláthatóságára.

Azt persze szinte minden szakértő elismeri, hogy a német gazdaság sziklaszilárd talajon áll. Érdemes ezért közelebbről megnézni és megjegyezni gazdaságra vonatkozó adatokat a 82,1 millió lakosú Németországban, ahol a BBC News angol tévé idei tavasz országjelentése szerint a férfiak várható élettartama 78 év, a nőké pedig 83 év.  Mégpedig egy külső szervezet – az amerikai CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) adatait, becsléseit ismertetve.         

A CIA országelemzése elismerően szól arról, hogy 2009-ben, a globális válság idején – a német GDP növekedése ugyan 5,1 százalékkal visszaesett, ám 2010-ben már ismét 3,6 százalékkal, 2011-ben pedig 2,7 százalékkal nőtt. Az élénkülés elsősorban a feldolgozóipari rendelések és az export bővülésének volt köszönhető, ez utóbbi egyre inkább az euróővezeten kívüli országokba irányult. Az egyéb adatok is figyelemre méltóak. Például a CIA becslése szerint 2011-ben az egy főre jutó német GDP – vásárlóerő-paritáson számolva – 39.900 dollár volt (2011. évi dollárkurzus figyelembe véve), szemben a 2010-ben becsült 36.800, és a 2009-es 35.500 dollárral. A német GDP-ből a mezőgazdaság részesedése mindössze 0,8 százalék volt, az iparé 28,1 százalék, a szolgáltatásoké pedig 71 százalék.

De még figyelemreméltóbbak a kétoldalú befektetésekre vonatkozó adatok. ACIA becslése alapján – a 2011. december 31-i állapot szerint – a Németországban megvalósított külföldi közvetlen befektetések állománya – 998,1 milliárd dollár volt, az egy évvel korábban feljegyzett 956,6 milliárd dollárral szemben, míg fordítva a Németország által külföldön megvalósított közvetlen befektetések állománya  1,486 billió dollárt tett ki, az egy évvel korábban feljegyzett 1,427 billió dollárral szemben. Könnyen kiszámolható, hogy egyrészt Németország tavaly külföldön vélhetően közel 500 milliárd dollárral nagyobb befektetésállománnyal rendelkezett, mint a külföldiek Németországban, másrészt, Németország tavaly a külföldön megvalósított közvetlen befektetéseinek az összegét még közel 60 milliárd dollárral növelni is tudta.

És arra is érdemes felfigyelni, hogy Németországban a magánszemélyek pénzvagyona 2011-ben átlagon felüli mértékben, 149 milliárd euróval nőtt, és az összege rekord magasságot, 4,715 billió eurót ért el – közölte német jegybank, a Deutsche Bundesbank ez év május végén. Ezzel szemben a magánadósságok összege csupán enyhén nőtt,1,55 billió euróra.. Többnyire építkezésre felvett és megdrágult hiteladósságokról van szó. A pénzbeli vagyon készpénzt, értékpapírokat, bankbetéteket stb. tartalmaz, s benne ingatlanok nem szerepelnek. A Bundesbank szerint a pénzbeni vagyon pozitív alakulása a stabil munkaerőpiacnak köszönhető, amely magasabb, elkölthető jövedelmeket biztosított a németországi polgároknak. A pénzvagyon társadalmi megoszlása természetesen nem egyenletes.   Na most, a másik meglepő hír kétségtelenül Madridból érkezett.

Alig pár nappal azután, hogy Mariano Rajoy miniszterelnök kijelentette, nem lesz szükség európai mentőakcióra a spanyol bankok részére, s azután, hogy globálisan ismertté vált a Deutsche Bundesbank derülátó prognózisa a német gazdaság várható alakulásáról. a spanyol döntéshozók láthatólag engedtek nemzeti büszkeségükből. Luis de Guindos gazdasági miniszter ugyanis bejelentette, hogy országa rövidesen hivatalosan is segélykérelmet nyújt be a súlyos helyzetbe került bankjai megtámogatására. Ám mindjárt pontosította: a kért segély a spanyol pénzügyi rendszer részére és nem a gazdaság egészére szól majd.

És lám, csoda történt: Az euróországok pénzügyminiszterei videokonferenciájuk után  nyomban jelezték, készek uniós alapokból akár 100 milliárd euró összegig terjedő segélyt nyújtani e célból Spanyolországnak. Itt és ezúttal nem volt semmi huzavona, késlekedés.  Spanyolország segélykérési döntése pedig szinte azonnal széles körű nemzetközi támogatást váltott ki. Mind az IMF, mind az IMF, sőt az amerikai pénzügyminiszter is üdvözölte a madridi lépést, Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke  egyenesen odanyilatkozott, biztos benne, hogy a bankok struktúraváltása és más reformok révén Spanyolország fokozatosan visszaszerzi a befektetők bizalmát és olyan feltételeket teremt, amelyekre a tartós növekedéshez és munkahelyek teremtéséhez van szükség.   

A Deutsche Welle német globális hírtévé kommentátora a madridi bejelentéssel kapcsolatban mindazonáltal rámutatott: Az euroövezet többi tagállama, köztük Németország, viseli majd a kockázatot a Spanyolországnak nyújtandó segélycsomagért. Pontosabban: az adófizetőik. Nem véletlen, hogy a német bankszövetség szorgalmazta a spanyol bankoknak szánt segélycsomagot, mert a spanyolországi válság kihat Európa azon többi bankjára is, amelyek befektettek Spanyolországban – így a Deutsche Welle kommentátora.

Visszatérve a Bundesbanknak a német gazdaság várható alakulására vonatkozó derűlátó közleményére, amely jóval a madridi segélykérés nyilvánosságra hozatala előtt jelent meg, volt annak egy fontos része, amely egyfajta üzenetként is felfogható azok részére, akiket illet. "Abból indulok ki – jelentette ki Jens Weidmann, a német jegybank elnöke -, hogy erősebbnek bizonyulnak az expanziv erők, amennyiben az euroöövezetben nem eszkalálódik az államadósság-válság". Lehet, hogy így történt. Az is lehet, hogy a Bundesbanknál a németekre jellemző rideg számítással és előrelátással már előre megérezték, mi fog történni. Vagy az is, hogy a spanyol döntéshozók végre leszálltak a magas lóról, és nem akartak - legalább is egy rövid távra szóló -  ésszerű megoldás kerékkötőivé válni.

A szerző a MÚOSZ gazdasági tagozatának elnöke