Ránk még nem érvényes a szigor - Interjú Győri Enikővel

– A sokadik válságtalálkozót tartották az EU vezetői június végén. Ez most már rendszer?
– A válság kezdetén Nicolas Sarkozy akkori francia elnök kezdeményezésére hívták össze az első ilyet, azóta húsz fölött tartunk. Nem az utolsó pár hónapban váltak gyakoribbá a csúcsok, de az igaz, hogy ebben a fél évben öt volt. Ez is azt mutatja, a válságkezelésben szükség van arra, hogy az állam-, kormányfők gyakrabban találkozzanak. Abban bízom, hogy a mostani döntések végre hatékonyabbá teszik az uniós fellépést. Azt az idő fogja majd eldönteni, hogy képesek leszünk-e átvenni a kezdeményezést ahelyett, hogy szaladunk a piacok után.

– Elég komoly politikai döntések is születtek az unió hatásköreinek szélesítéséről, így nem csak az a kérdés, mennyire győzik meg a piacokat, de az is, a tagországok vevők lesznek-e a kezdeményezésekre.
– A tagországok ott ültek. Az Európai Tanács politikai döntéshozó szerv, ahol a döntések egyhangúlag születnek. Egyetlen tagország sem mondhatja utána, hogy ő nem volt ott.

– Az unió vezetői év végéig kaptak mandátumot arra, hogy kidolgozzák a szorosabb együttműködés kereteit. Ez mennyire reális?
– A válság megmutatta, hogy a közös valuta közös gazdaságpolitika nélkül nem működőképes. Az euró komoly valutává nőtte ki magát a világban, de az euróövezet több országa csődben van. Erre ez a pénzügyi rendszer nem volt felkészülve. Világossá vált, hogy sokkal szorosabb együttműködésre van szükség. Az alap egy jelentés, amely egy politikai unió felé vezető irányt vázol fel. De mindebbe a demokratikus elszámoltathatóságot be kell emelni, különben az egész konstrukció életképtelen. Rögtön jönnek a kérdések, hogy a bizottságnak eddig a tagállamok által választott elnökét mostantól hogyan választják. Magyar szempontból az a lényeg, hogy az asztalnál ülünk, részesei vagyunk az egész kidolgozásának, de az intézkedések nagy része az eurózónára vonatkozik, mi pedig ott még nem tartunk. Ezért eldönthetjük, mikor kívánunk az újítások részeseivé válni.

– Voltak ennél sürgetőbb kérdések is. Sikerült a piacot meggyőzni?
– Ha ennyivel álltunk volna fel az asztaltól, a piacok szkeptikusak lettek volna, hogy megint csak víziók vannak, miközben a görögök csődben vannak, és ismerjük Ciprus, Spanyolország, Olaszország, Írország és Portugália helyzetét is. Sürgős teendőink vannak. Emiatt találták ki azt, hogy létrehoznak egy megerősített bankfelügyeletet, amelyik folyamatosan figyelemmel tudja kísérni a pénzintézeteket. És ha ez meglesz, akkor a bankok közvetlenül is fordulhatnak az uniós mentőalaphoz (ESM) feltőkésítésért. Eddig ugye állami pénzből tőkésítették fel a bankokat az adófizetők pénzéből, ennek véget kell vetni.

– A mentőalap felhasználásának kiterjesztése érintheti a magyar hiteltárgyalásokat?
– Minden, ami a világgazdaságban történik, az hat a mi mozgásterünkre és a forint árfolyamára. Az, hogy a piac jól reagált a csúcson elfogadottakra, annak érezhető hatása volt.

– Döntés született a csúcson egy növekedési stratégiáról is. Ön szerint az erre a célra szánt 120 milliárd euró elegendő lehet látható eredmények eléréséhez?
– A vita lényege az, hogy növekszünk vagy megszorítunk. A magyar kormány soha nem igyekezett ebbe a vitába belemenni, de tény, hogy az EU a válság kezdete óta több eredményt tud felmutatni a fegyelmezettebb gazdálkodás terén, mint a növekedés, a munkahelyteremtés elindításában. A 120 milliárdos csomag ennek érdekében született meg. Ebből 55 milliárd a kohéziós források átcsoportosításáról rendelkezik – ez zajlik Magyarországon is, az uniós források hatékonyabb felhasználásáról folyamatos az egyeztetés a kormányon belül is. Másfelől az Európai Beruházási Banknál tízmilliárdos tőkeemeléssel próbálkozik az EU, ami nagyjából 60 milliárdnyi plusz-hitelkihelyezést jelenthet, harmadik megoldásként pedig 4,5 milliárd euró értékben úgynevezett projektkötvények elindításával próbálkozik az unió. Ez nagyobb lélegzetű, főleg infrastrukturális projektek elindítását hozhatja.

– Ennek lehet érezhető hatása?
– Bízzunk benne, hogy ez elegendő, de azt kell mondani, hogy ez legalább egy konkrét összeg jól meghatározott célokra.

– A válságkezelés közben mintha háttérbe szorult volna az EU következő, 2014–2020-as keretköltségvetésének az ügye. Itt hogy állnak a tárgyalások?
– A bizottság egy évvel ezelőtt közzétett induló javaslata Magyarországnak rendkívül problematikus, kohéziós célokra ugyanis a korábbinál jóval kevesebbet fordítanának. Szerencsére a politikai klíma javult időközben: a csúcson is kimondták, hogy a felzárkóztatási politika befektetés, komoly foglalkoztatási és növekedési potenciál van benne, tehát érdemes erre áldozni.

– Mennyit veszíthet Magyarország?
– Az agrárpolitikában szinte semmit, a kohéziós politika esetén viszont a terv szerint a jelenleginél 20 százalékkal kevesebb forráshoz jutnánk.

– Mit szeretnének elérni?
– Elsősorban azt, hogy ismerje el az EU: ez komoly foglalkoztatást és növekedést generáló, versenyképességet befolyásoló forrás. A kohézió barátai országcsoport nyilatkozatához 15 ország csatlakozott, vannak tehát társaink.

– A költségvetési tárgyalásokon mi a menetrend?
– Az EU-csúcs azt mondta ki, hogy év végéig kell megállapodni, abban bízom, hogy az egy éve folyó vitát nem húzzuk tovább.

– Uborkaszezon jön?
– Attól tartok, nem. Júliusban még biztos nagy erőkkel dolgoznak a tagországok és Brüsszel, de talán augusztusban lesz egy szusszanásnyi idő.