A várakozások szerint két hét múlva esedékes ülésén, szeptember 6-án dönt majd az Európai Központi Bank (EKB) igazgatósága arról, konkrétan milyen eszközökkel, feltételekkel és időhatáron belül avatkozhat be a bajba került dél-európai tagállamok, elsősorban Spanyolország és Olaszország állampapír-piacait jellemző magas hozamszintek lejjebb szorítása érdekében.
Elemzők szerint az már csaknem biztos, hogy valamilyen akció lesz – Mario Draghi, az EKB elnöke ezt már hetekkel ezelőtt kilátásba helyezte –, a kérdés csupán az, a jelenleg is kidolgozás alatt álló forgatókönyvek közül melyiket favorizálják majd a frankfurti intézmény urai.
A Die Welt legújabb értesülései szerint az EKB-n belül most egy olyan verzió örvend a legnagyobb népszerűségnek, amelyről eddig nem igazán esett szó – legalábbis nem ebben a formában. A terv lényege, hogy az euróövezeti jegybank minden problémás tagország állampapír-piaca esetében megállapítana egy maximális kamatszintet vagy spreadet, ezeket azonban – az eddig napvilágot hírekkel ellentétben – nem hozná nyilvánosságra. Ezeket az értékeket csak egy EKB-n belüli szűk csoport ismerné, és ők dönthetnének az esetleges intervenciókról is.
Ennek az elképzelésnek az előnye, hogy a jegybanknak nagyobb mozgástere lenne. Így ugyanis nem kellene mindenáron megvédenie a kamatszinteket, azaz – ha a körülmények ezt indokolják – úgy tűrhetne el kisebb kilengéseket, hogy közben megőrizhetné szavahihetőségét.
Ezen forgatókönyv mellett szól az is, hogy – a német lap szerint – a jegybank már nem hisz a szó erejében, azaz abban, hogy a plafonértékek kommunikálása önmagában megnyugtatná a piacokat, és elvenné az esetleges spekulánsok kedvét az újabb támadásoktól. Erre utal, hogy ma már a svájci jegybanknak is nagy volumenű devizapiaci akciókra van szüksége ahhoz, hogy tartani tudja a 2011 szeptemberében bejelentett 1,20-as árfolyamküszöböt az euró-svájci frank viszonylatban.
A terv kritikusai viszont úgy vélik, hogy „plafonértékek titkosítása” a gyakorlatban nehezen fog működni. Félő, hogy előbb-utóbb úgyis ki fognak szivárogni az értékek, már csak azért is, mert a jelenleg mintegy 200 milliárd eurónyi állampapírt birtokló EKB-n belül is komoly vita van a kötvényvásárlási program folytatásáról.
Egyelőre még az sem dőlt el, hogy a frankfurti székhelyű intézmény abszolút értékeket állapítana-e meg – azaz minden tagállamnál kijelölne egy maximális kamatszintet -, vagy a német állampapírok kamatszintjéhez viszonyítva szabna meg egy nem túllépendő értéket, úgynevezett spreadet. A Die Welt szerint egyes jegybankárok utóbbit favorizálják, ez ugyanis valóban a piaci pánikra koncentrálna, és kizárna olyan faktorokat, mint például a kamatszint általános emelkedése az eurózónán belül.
Egyelőre nyitott kérdés az is, pontosan milyen feltételeket kellene az egyes tagországoknak bevállalniuk az EKB intervenciójáért cserébe – az ugyanis nyilvánvaló, hogy az euróövezeti jegybank csak egy nagyobb, garanciákat is tartalmazó terv keretén belül lesz hajlandó ismét megnyitni a pénzcsapokat.
Az mindenesetre tény, hogy az EKB közelgő újbóli beavatkozásának híre már önmagában csökkentette a piaci feszültségeket. A tízéves lejáratú spanyol államkötvények hozamai például a júliusi 7,7 százalékról 6,2 százalék, az olasz papírok hozamai 6,7 százalékról 5,6 százalék közelébe estek augusztus közepére a másodlagos piacokon, és ezzel párhuzamosan a legutóbbi aukciókon is egyre csökkenő hozamokat jegyeztek fel.
Igaz, elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a hozamok még így is meglehetősen magas szinten állnak, azaz mindkét dél-európai tagállamnak továbbra is igen nagy terheket jelent az államadósság finanszírozása. A helyzetet rontja a megszorítások miatt egyre mélyülő recesszió, hiszen így kevesebb bevételből kell kigazdálkodniuk az adósságszolgálatra fordítandó kiadásokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.