Pénzügyi válságban az egészségügy

A Világbank adatai szerint az EU-tagállamok egészségügyre fordított kiadásai 2000-ben átlagosan a GDP 8 százalékát tették ki, és ez a mérték az előrejelzések szerint 2030-ig 14 százalékra, majd tovább növekszik.

Az elsődleges ok a lakosság elöregedése: 2000-ben a 65 éves és annál idősebb európaiak részaránya 16 százalék körül alakult, ez 2030-ra 24 százalékra növekszik. Ennek következtében a krónikus betegségek kezelésére és az idősek ápolására fordítandó kiadások tetemes mértékben megnövekednek. A pénzügyi terheket csak növeli a korszerű orvosi technológiák térhódítása. A kormányok a növekvő átlagos élettartam ellenére a rendszert továbbra is adókból és járulékokból igyekeznek fenntartani, ami azonban paradox módon a munkaképes korúakra épül.

A problémával mindenütt szembesültek, és a legtöbb állam kisebb-nagyobb kiadás-csökkentő intézkedéseket már életbe léptetett. Mivel azonban ezek egyike sem hozott tartós sikert, az Economist Intelligence Unit „The future of healthcare in Europe” című tanulmányában 2030-as időhorizonttal górcső alá vette az európai egészségügy mai és előre látható jövőbeni kihívásait, pénzügyi válságát és annak lehetséges megoldásait.

A jelentés elkészítéséhez az Economist Intelligence Unit 28 különböző vezető pozíciót betöltő egészségügyi szakértővel – finanszírozók, egészségügyi szolgáltatók, kórházak stb. – készített mélyinterjút, ezek elemzését követően született meg az európai egészségügy lehetséges alakulását bemutató elemzés, amely ötféle lehetséges forgatókönyvet vázol fel a szektor változására.

Az Economist Intelligence Unit elképzelése szerint a mai egészségpolitikai döntések nyomán 2030-ra öt különböző forgatókönyv körvonalazódhat. Ezek közül vélhetően egyik sem tekinthető majd kizárólagosnak, inkább ezek ötvözete jöhet létre.

Az első szcenárió a technológia diadalát vetíti előre. Eszerint a technológia fejlődése következtében az orvosok a mainál jóval korábban képesek lesznek az olyan krónikus betegségek diagnosztizálására, emiatt sok ember egészséges és termelékeny marad egészen idős koráig.

Elképzelhető az is, hogy a hangsúly a betegségek kezeléséről a leggyakoribb krónikus betegségek (szív- és cukorbaj, stroke, légzőszervi megbetegedések stb.) megelőzésére fókuszál, az erőforrásokat e szerint allokálják.

Van olyan forgatókönyv is, amely szerint elkerülhetetlen lesz egy egységes európai egészségügyi rendszer létrehozása, mert a tagállamok nemzeti szinten nem lesznek képesek kezelni a krízist. Ennek nyomán az erőforrásokat, egészségügyi standardokat, az orvos- és nővérképzést európai szinten racionalizálják, a finanszírozási modelleket pedig harmonizálják.

Megeshet azonban, hogy a rászorulók megsegítése és az egyenlőtlenségek csökkentésé kerül előtérbe ahelyett, hogy a kormányok mindenki számára biztosítani akarnák a költséges egészségügyi szolgáltatásokat.

Az 5. a Laissez-faire forgatókönyv: eszerint 2030-ra a magánszektor venné át az egészségügyi ellátás finanszírozását, kivéve a legszegényebbek esetében.