Kevesebb magyar cég a Top 500 között

A 2011-es árbevételek alapján összeállított regionális Top 500 listánkon idén is jelentős változásokat láthatunk a korábbi évekhez képest, mivel a régió országaira, illetve azok vállalataira eltérő módon hatott a válság – mondta el a Világgazdaságnak Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője.

Régiónkból nagyon sok cég az exportja révén is előre léphetett, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a kivitel nagymértékben függ Nyugat-Európa teljesítményétől, az ottani vásárlóerő alakulásától, valamint attól is, hogy a különböző ágazatok hogyan találnak piacot termékeiknek. Például az építőipar nálunk is folyamatosan szűkül, csökken az árbevétel, így nem is csoda, hogy magyar építőipari cég nem került az ötszázak közé.

Ami a magyar cégeket illeti, esetükben is jelentős mértékben függ az exporttól, hogy hányan és milyen ágazatokból kerülhetnek a listára, és természetesen az is, hogy milyen lehetőségek és támogatások révén fejlődhetnek középvállalatok regionális multivá.

A 2011-es számok alapján legalább 400 millió eurós árbevétellel lehetett a Coface-listára kerülni, míg egy évvel korábban 289 millió sem kellett hozzá. Ez a vizsgált 13 ország fejlődését mutatja, ugyanakkor amíg a 2009-es adatok alapján 82 magyarországi cég szerepelt az ötszáz legnagyobb között, addig a tavalyi adatok alapján most publikált összeállításban már csak 65-öt találunk.

– Listánkon az ukrán cégek száma jelentősen emelkedett a korábbi évekhez képest és összesített árbevételük révén a 13 ország közül második lett Ukrajna –  mondta Kárpáti Gábor kiemelve, hogy az idei toplistán 87 új vállalat jelent meg, ugyanakkor az újoncok között 20 csehországi, 33 lengyel, 11 ukrán vállalat van és csupán kettő magyar.

Miután régiónk mind az export, mind a beruházások tekintetében erőteljesen függ Nyugat-Európától, a fentiek azt mutatják, hogy Csehország és Lengyelország kedvezőbb pozíciót foglal el a külföldiek szemében – jelentette ki a Coface ügyvezetője, hozzáfűzve, hogy az Eurostat szerint a GDP-arányos beruházási arány szempontjából hazánk jelentősen lemaradt a Visegrádi országoktól és Romániától.

A Coface kockázati besorolása is változott ezekre az országokra nézve, hiszen az elmúlt 4-5 évben csupán Lengyelország és Szlovákia tudta megőrizni minősítési fokozatát. A fizetőképességi kockázat szempontjából ugyanakkor láthatóan kettészakadt Európa.

Magyarország a keleti blokkból való kiszakadást követően szeretett volna a nyugathoz tartozni, de a számok alapján a magasabb kockázatú dél-keleti régióba került. Hazánk minősítése az idei év eleje óta nagyjából Horvátországgal és Bulgáriával azonos.

Kárpáti Gábor szerint a kockázati besorolás önmagában is visszahat a gazdasági aktivitásra, hiszen egy ország megítélése fontos a verseny- és a tőkevonzó képesség szempontjából, tehát nem függetleníthetjük magunkat a nyugattól. A beruházások és a banki finanszírozás szempontjából fontos a külföld, és első sorban Nyugat-Európa bizalmának visszaszerzése. Ebben pedig az államnak is komoly feladatai vannak, nem csak a vállalatoknak.

A tőkehiányos magyarországi cégek külső finanszírozására szorulnak, amit vagy a beszállítók, vagy bankok biztosítanak, de ez is külföldre mutat, hiszen a magyarországi bankok nagy része nyugati pénzintézetek leányvállalata. Ezen kívül, mivel belső keresletnövekedésre még középtávon sem lehet számítani, az új exportpiacok keresése vállalati és szektorszinten egyaránt elengedhetetlen.