Az üggyel a német szövetségi számvevőszék is foglalkozott, amely megállapította, hogy a tengerentúlon tárolt aranyat annak tulajdonosai, illetve azok választott képviselői sem tekinthetik meg. A jelentés szerint a Fed „a biztonság és az ellenőrzési eljárás érdekeire” való hivatkozással magyarázza, miért nem készíthető teljes leltár. Ismétlődő kérések után a Bundesbank néhány tisztviselőjének 2007-ben megmutatták a tárolást és az őrzést ellátó létesítményt, őket azonban csak nemesfém-csarnokok előteréig engedték. A Bundesbank végül 2011 májusában újabb lehetőséget kapott, de akkor is csak a kilenc tároló egyikébe léphettek be a képviselői, ahol az ott őrzött aranyrudakból néhányat megmérhettek.
Nemrég a Bundesbank igazgatóságának tagja is járt New Yorkban, ahol – mint a Der Spiegel fogalmaz – benézhetett a trezorok ajtaja mögé. Carl-Ludwig Thiele a parlament költségvetési bizottsága előtt arról számolt be, hogy ott „nem látott papírt, csak aranyat”. Ezzel a kijelentéssel azokat a mendemondákat akarta eloszlatni, hogy a nemesfémet „kikölcsönözték” és a polcokon csak értéktelen visszafizetési ígérvények vannak. A bankár azzal nyugtatta a képviselőket, hogy az ország aranytartalékait „nem kétes üzleti partnerek, hanem nagy tiszteletnek örvendő jegybanki vezetők” felügyelete alatt tárolják. A kételyeket azonban nem tudta eloszlatni, mert a költségvetési bizottság egyik szabaddemokrata tagja, Heinz-Peter Haustein a Bild munkatársának azt mondta, hogy „az aranyat haza kell hozni”.
A Der Spiegel szerint Berlinben riadalmat okozott már a számvevőszék jelentése is, amelyben felszólított egy jobb – minőségi vizsgálatokat is tartalmazó – leltár összeállítására. A német központi banki vezetők ugyanis évtizedeken keresztül megelégedtek amerikai kollégáik írásos jelentésével, amelyben azt állították, hogy az arany ott van, ahová eredetileg betárolták. A szövetségi számvevők azonban rámutatnak, hogy az aranyrudak tételes, számozott felsorolását tartalmazó legutolsó jelentés 1979-1980-ból származik.
A kételyeket eloszlatandó Jens Weidman Bundesbank-elnök körbevitte az intézmény frankfurti trezorjában az ügy rendezését leghangosabban követelő parlamenti képviselőt. Peter Gauweiler, a bajor CSU tagja példaszerűnek mondta, ahogyan a Bundesbank a belföldi készleteket tárolja és nyilvántartja. Már csak ezért is furcsállotta ugyanakkor, hogy az intézmény nem néz a külföldön őrzött készletek után.
A teljes német aranykészlet mennyiségét a Der Spiegel 3396 tonnában jelölte meg. Ebből 1036 tonnát őriznek a Bundesbanknál Frankfurtban, 1536 tonnát a New York-i Fednél, a Banque de France trezorjában 374 tonna, a Bank of England kincstárában 450 tonna található. A készlet az amerikaiaké után a második legnagyobb a világon. A Bretton Woods-i rendszerben részt vevő államok 1971-ig aranyban számolták el egymás között a folyómérleg egyenlegeket. A már akkor is meglévő, hatalmas német kereskedelmi többletek nyomán ezrével kerültek – közöttük amerikai – aranyrudak német tulajdonba, amelyek egy részét azonban külföldön tárolták. A németek valamikor 1970 tájékán álltak el attól, hogy a kolosszális dollár-hegyek fejében aranyat követeljenek.
A Der Spiegel tudni vél legendákról, amelyek szerint a németek már a hidegháború éveiben is kérték az aranyukat. Az amerikaiak azonban megfenyegették őket, hogy kivonják csapataikat, aminek nyomán Nyugat-Németország – a jelentős aranykészleteivel együtt – nagyrészt védtelenül állt volna a Vörös Hadsereggel szemben. (Egyes források szerint a Bank of Englandtől az európai monetáris unió létrehozatalakor mintegy 900 tonnát repatriáltak Németországba, nagy titoktartás közepette.)
A Der Spiegel további legendákat is említ, amelyek szerint a német arany egyszerűen eltűnt már, vagy kikölcsönözték. Ez utóbbi ügyletekre néhány éve más publikációkban is utaltak, olyan formában, hogy a – tárolás során kamatot nem hozó, sőt őrzési költségekkel folyamatosan terhelt – nemesfémet „carry trade” formájában átvették, majd pénzre váltva befektették. Ha ez így történt, akkor kérdéses, hogy a visszaszolgáltatás céljára súly szerinti vagy érték (piaci ár) szerinti egyenértéket kötöttek ki. Ez utóbbi variáns – a nemesfémárak jelentős megemelkedése miatt – jelentős súly szerinti veszteséget okozna a kölcsönadónak.
A Bundesbank egyébként védekezik a maradéktalan hazaszállítás követelésével szemben. Az érvelése szerint az aranyrudak vagy tömbök külföldön tartása révén amolyan biztonsági vagy ütköző-készlet alakítható ki, amelyet a valutarendszerek súlyos zavarai esetén helyben fel lehet használni fizetési célokra. Odahaza Angela Merkel kancellár nemrég utasította el néhány EU-tagállam indítványát, amely szerint a német aranytartalékokat euro-kötvények biztosítékaként kellett volna lekötni. A készletek eladását Roman Herzog korábbi elnök indítványozta abból a célból, hogy a bevételekből megteremtsék az időskori ápolás tőkefedezetét. Egy szabaddemokrata politikus természeti katasztrófák idejére szolgáló alapot, Ernst Welteke, a Bundesbank korábbi vezetője pedig nemzeti oktatási alapot képzett volna az aranyeladásokból. Ezek az elképzelések azonban ellenállásba ütköztek és elhaltak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.