Legalább a gondjaink közösek Japánnal

A japán és a magyar gazdaság összehasonlításával fejti ki Nouriel Roubini blogjának vendégszerzője, Edward Hugh azt a nézetét, hogy hiába teljesít jól a magyar gazdaság, hiába alakul jól a folyó fizetési mérleg, a küladósság miatt mégsem tud elmozdulni a recesszió határáról.

A közgazdász szerint érdemes összehasonlítani Japánt és Magyarországot, mert alapjában véve mindkét országnak egy és ugyanaz a fő baja: az öregedő lakosság és a munkaképes korúak csökkenő száma miatt strukturálisan elégtelen belső kereslet. Ez megnöveli a gazdaság exportfüggőségét, ami azt a meglepő jelenséget vonja maga után, hogy még a jelentős folyó fizetési mérleggel rendelkező országok számára is nehéz feladattá válik pozitív gazdasági növekedési adatokat produkálni.

Japán és Magyarország egyaránt folyó fizetési mérlegtöbblettel rendelkezik. Ennek ellenére mindkét ország csak gyenge növekedésre képes és mindkettő recesszióba süllyedt az elmúlt év második felében.

A szerző szerint a magyar példa azt mutatja, hogy hiába teljesít az export nagyon jól, hiába alakul jól a folyó fizetési mérleg, a gazdaság akkor is le tud ragadni a recesszió határán és képtelen szert tenni a fenntartható növekedéshez szükséges dinamikára. Mégpedig azért, mert a küladósság tekintetében a japán és a magyar helyzet pontosan az ellenkezője egymásnak. Japán megteheti, hogy verbálisan gyengíti a jent, mert ezzel külföldi aktívái értéke emelkedik. A forint gyengítésével viszont csak a magyar küladósság mértéke emelkedik mind abszolút értékben, mind GDP-arányosan - írja a blog vendégszerzője.