Marad-e a függetlenség? - A monetáris politika jövője

A pénzügyi szektorban zajló jelentős, trendszerű változások hatásait elemző Project Blue készítői kiemelik, hogy a monetáris politika környezetét érintő kihívások nem új keletűek. A változás már a 2008-as pénzügyi válság előtt elkezdődött, azok hatásait a krízis csak felerősítette.  A PwC szakértői szerint jelenleg alapvetően három nagy területen vannak olyan trendszerű változások, amelyekre a jegybankoknak és a velük együttműködő pénzügyi kormányzatnak strukturális választ kell találniuk: az állandósuló gazdasági instabilitás, az államilag irányított kapitalizmus előretörése, valamint a feltörekvő piacok, egymásba kapcsolódó régiók egyre erősödő szerepe.

Egységes válasz ugyan nem létezik arra nézve, hogyan kell ezen kihívásokkal megküzdeni, hiszen a reakciókat jelentősen befolyásolják az adott nemzetgazdaságok eltérő körülményei (érintettségük a pénzügyi válságban; az eladósodottság mértéke; inflációs nyomás; a gazdasági növekedés általános állapota és nyitottságának, integráltságának foka; a jegybank által betöltött múltbéli szerep stb.). A jegybankok stratégiája és tágabb szabályozói szerepük ugyanakkor mindenhol újragondolásra szorul. A fejlett (G20 országok) és a feltörekvő gazdaságok a pénzügyi szabályozás, a monetáris politikai változások szempontjából jelentősen eltérő helyzetben vannak. Előbbiek életében egyre nagyobb szerepet kap a stratégiai együttműködés, a többi központi bankkal összehangolt beavatkozások és a közös szabály-, normaalkotás folyamata (mint amilyen többek között a Financial Stability Board). 

A monetáris lazítás eredményessége, erősödő kormányzati szerepvállalás

A 2008-ban kezdődő válság fejlett országokban érezhető egyik hatása az inga átlendülése a szabadpiaci felfogástól az államilag irányított kapitalizmus irányába. A gazdaság egésze, azon belül is kiemelten a pénzügyi szolgáltatások fölött szigorúbb szabályozás és növekvő kormányzati irányítás érvényesül. Ezen változások fókuszában ott vannak a jegybankok is, amelyek a kezdetektől fogva kulcsszerepet játszottak a pénzügyi válság menedzselésében, és az utóbbi időszakban sok helyen monetáris bővítéssel igyekeztek lendületet adni a megroggyant gazdasági növekedésnek. A PwC szakértői szerint jelenleg az egyik legkomolyabb kihívás olyan működési keretek létrehozása, amelyek egyszerre képesek lefedni az újszerű monetáris politika és a makroprudenciális felügyelet, a szabályozói szerepkör különböző dimenzióit.

Eltérően értékelik a szakértők a monetáris lazítás stratégiai szerepét is. A pénzmennyiség bővítésének egyre csökkenő eredményességére választ kell találni: azzal, hogy a piacok hozzászoknak a likviditás bővítéséhez, úgy tűnik, minden egyes újabb intézkedésnek a korábbinál nagyobb volumenűnek kell lennie. A kvantitatív enyhítés és más élénkítő intézkedések által keltett esetleges inflációs nyomást egyes központi bankok vállalható kockázatnak tartják annak érdekében, hogy a bankokat fogyasztói és kisvállalkozói hitelek nyújtására ösztönözzék. Mások viszont azzal érvelnek, hogy ez a monetáris politikai kísérletezés potenciálisan sokkal inkább a destabilizálás irányába hat, mint maguk a megoldandó problémák. Sőt, a monetáris lazítás egy újabb jövőbeli válság magvait vetheti el.

Marad-e a függetlenség?

Felmerül a kérdés, hogy a kibővült központi banki mandátum és a fokozódó politikai nyomás dacára miként lehet megőrizni a korábban szentségként kezelt jegybanki működési és intézményi függetlenséget. Az esetlegesen világosan meghatározott hatáskörök ellenére is fennállhat a központi bank és a kormányzat közötti konfliktusok lehetősége. Erre az egyik leglátványosabb példa, ha a központi bankok megpróbálják visszafogni a fogyasztói hitelezést, míg az aktuális kormányzat a gazdaság élénkítése érdekében a hitelhez jutás kibővítésére törekszik.

A PwC szakemberei azt valószínűsítik, hogy olyan vegyes szervezeti struktúrák alakulnak majd ki, amelyek ötvözik a viszonylag autonóm monetáris politikai funkciókat az együttműködőbb piacfelügyelettel és a pénzügyi stabilitás megteremtésére irányuló hatáskörökkel. A központi bankokat emellett kívülről is megnövekedett figyelem övezi, ezért működésükben különösen fontos az átláthatóság és az elszámoltathatóság.

Akadnak még azonban megválaszolatlan kérdések a központi banki vezetők számára, sokan közülük teljesen ismeretlen helyzettel szembesülnek. Megfelelően felkészültek-e arra, hogy a rájuk rótt új feladatokat ellássák? Milyen hatással lesznek a változások a központi bankok kultúrájára és irányítására? Képesek-e a jövőben előre jelezni kezdődő válságokat, és lesz-e hatékony ellenszerük ezekre? A feltörekvő országokban képesek-e menedzselni a gyors növekedés okozta kockázatokat? Miként hoznak ezek a lépések valódi változást, hiszen erős felügyeleti szerepvállalás mellett is történtek bankcsődök korábban? Bár a központi bankok pénzügyi befolyása jelentősen lecsökkent, szakértelmükre és erkölcsi tekintélyükre nagy szükség lesz egy fenntarthatóbb pénzügyi rendszer kialakítása során.