Kiegyensúlyozottabb a növekedés

2013-ban a világgazdaságban folytatódott a fokozatos, lassú kilábalás, a növekedési ütemekben azonban jelentős eltéréseket tapasztalhatunk régiók és országok között. 2009-et követően a növekedés motorját a feltörekvő gazdaságok jelentették, 2013 közepétől azonban megváltozott a növekedés szerkezete.

A motort továbbra is Németország jelenti, a periféria gazdaságai közül talán Írország az egyetlen, ahol egyértelműen kedvező tendenciákat látunk. A többi válság sújtotta déli országról a legtöbb, amit el lehet mondani, hogy csökken a visszaesés üteme. 2014-ben ugyanakkor már 1 százalék körüli pozitív növekedési ütemmel számolnak a CIB Bank közgazdászai.

Távolabbról tekintve a magyar gazdaságra, az alacsony növekedési potenciál, illetve az ezzel egyidejűleg jelen lévő magas külső adósságállomány hosszabb távon is komoly kockázatokra utal. Az államháztartás bruttó adóssága európai összehasonlításban nem kifejezetten magas, a teljes nemzetgazdaság külföld felé fennálló adóssága azonban a GDP 100 százaléka körül mozog. Ez hosszú távon nem fenntartható szint, az adósság csökkentése azonban kielégítő növekedés nélkül nem lehetséges - vagy legalábbis igen lassú és a növekedés tekintetében negatív spirált gerjesztő folyamat. A potenciálisnál gyorsabb növekedési ütem egyensúlytalanságokhoz vezethet: csak magasabb inflációval, vagy éppen a leküzdeni kívánt adósságállomány emelésével (külföld felé történő) vagy az állami költekezés növelésével (belső hitelekből) érhető el – ez pedig hosszú távon ugyancsak nem tartható állapot.

A forint relatív ellenálló képességének hátterében az elmúlt években, így tavaly is jelentős szerepet játszhatott az ország külső és belső egyensúlyi pozíciója. Igaz, részben egyszeri intézkedésekkel, de a költségvetési hiány 2006 és 2011 között a GDP több mint 10 százalékával csökkent, ami európai összehasonlításban is kiemelkedő teljesítmény. 2012-2013 folyamán is sikerült a 3 százalékos határ alá szorítani az éves hiányt, így idén az EU Magyarországgal szembeni (2004 óta folyamatosan tartó) túlzotthiány-eljárása is megszűnt. A külkereskedelmi többlet esetében pedig részben a lanyha gazdasági teljesítmény leképeződését láthattuk, azaz a gyenge exportteljesítmény mellett a még inkább zsugorodó import segítette az egyenleget – érdemi javulásra utaló jeleket csak 2013 3. negyedévében láthattunk, amikor az autóipari export teljesítményét nem „ellensúlyozta” negatív értelemben a többi (korábban húzóerőt képviselő) ágazat - olvasható a CIB Kitekintő 2014 kiadványában.

A 2012-es recessziót követően 2013 első három negyedévében rendre emelkedést mutatott a reálgazdasági teljesítmény a megelőző negyedévekhez viszonyítva. A növekedési ráták azonban egyik esetben sem érték el az 1 százalékot és így az év/év alapon számított ütem is visszafogott maradt. A harmadik negyedév a vártnál kedvezőbb GDP-képet mutatott, de az év/éves növekedési ütem csaknem 80 százalékát az alacsony bázisról jelentős ugrást mutató (összességében azonban csekély súlyú) mezőgazdaság adta.

Az idei év második felében látható erősödés – a beruházások mérsékelt élénkülésével és a belső fogyasztás részben utolsó negyedévre, részben a jövő évre várható érdemi hozzájárulásával továbbra is egy túlnyomórészt exportvezérelt növekedést vetít előre, melynek fenntartható dinamikáját jövőre lehet pontosabban megítélni, a súlyos visszaesést elszenvedő építőipar korrekciós hatásának csökkenésével, illetve a mezőgazdaság kiegyensúlyozottabb növekedésével párhuzamosan - írják a CIB Bank elemzői. A fenntarthatóság tekintetében azonban a beruházások utóbbi években látott visszaesése és a munkaerő-piaci helyzet alapján komoly kockázatok mutatkoznak, melyeket a potenciális növekedés általánosan (az MNB által is) 1 százalék alattira becsült mértéke is tükröz.