Juncker megállíthatatlan? Egyre jobban elszigetelődnek Orbánék

Két vonat halad egymás felé: az egyiken, amelyet Angela Merkel német kancellár vezet, ott ül a 28 EU-tagállam legtöbbje, a másikon David Cameron brit kormányfő mögött pár utas, akik legszívesebben diszkréten leugranának. Ezzel a hasonlattal vezette fel a Reuters elemzője írását a Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöki jelölését megelőző hercehurcáról. Az ugyanis két nappal az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozója előtt biztosra vehető: a volt luxemburgi kormányfő, egyben az európai parlamenti választásokon győztes Európai Néppárt csúcsjelöltje lesz a tagországok többségének kiszemeltje José Manuel Barroso utódlására.

Juncker amúgy sem gyenge pozícióját az elmúlt napokban több helyről is megerősítették. Egyfelől az Európai Parlament (EP) második legnagyobb frakciószövetsége, a baloldalé beleegyezett abba, hogy támogatják Junckert, ha az EP-t a következő időszakban is az ő jelöltjük, Martin Schulz vezetheti.

Hasonló véleményt fogalmazott meg a hét végén Angela Merkel is, miközben Párizsban kilenc EU-ország baloldali vezetője tartott a témában egy nap alatt megszervezett minicsúcsot. A résztvevők – François Hollande francia elnökön kívül a belga, a cseh, a dán, az olasz, a román és a szlovák miniszterelnök, illetve az osztrák kancellár – is a konzervatív jelölt mellett álltak ki.

A nagy összetartás nem csak Juncker egyöntetű támogatottságát jelzi, de azt is, hogy a tagországok szeretnének túlesni a jelölési procedúrán. Ennek egyik magyarázata az, hogy ha a héten nem születik konszenzus, úgy ellehetetlenül az EP tisztújítása is, márpedig a testület július elején már ülésezik. A baloldali vezetők ugyanakkor egy másik vezetőváltásról is egyeztettek. Az Európai Néppárt konzervatív jelöltjének baloldali támogatásáért cserébe a belga Herman Van Rompuyt várhatóan egy baloldali politikus fogja követni az Európai Unió elnöki székében, ennek személyéről is tárgyalhattak Párizsban.

A csütörtök este kezdődő EU-csúcs legizgalmasabb témája így ez utóbbi kérdés – illetve a következő külügyi vezető személyéről szóló vita – lehet. Annál is inkább ez a két pozíció kerülhet előtérbe, mivel a londoni kormány az elmúlt hetek diplomáciai próbálkozása ellenére sem tudott több országot maga mellé állítani a Junckert ellenzők táborába. A BBC szerint Cameron most ragaszkodna ahhoz, hogy a tagországi vezetők személy szerint szavazzanak a luxemburgi politikus jelöléséről. Ez azért lenne fontos, mert a döntésnél nincs szükség egyhangúságra, így a vita nélküli „alku” a brit miniszterelnök szerint gyakorlatilag delegálná ezt a fontos döntést a (kérdésben amúgy a végső szót kimondó) Európai Parlament kezébe. A konzervatív politikus tegnap Herman Van Rompuy-jel folytatott megbeszélésén egyenesen „veszélyes precedens”-ként utalt a csúcsjelölt elfogadására.

A The Sunday Times ugyanakkor már arról írt legutóbbi számában: a londoni kormánykörök is tisztában vannak azzal, hogy elszigetelődtek. Ez azonban nem csak európai szinten jelenthet komoly kudarcot David Cameron számára, de hazájában is. Mind baloldali, mind az EP-választásokon győztes euroszkeptikus ellenzéke élesen bírálta ugyanis amiatt, hogy nem járt sikerrel Juncker megbuktatásában.

Az ideális jelölt

Az Európai Tanács új elnöke és az EU új külügyi főképviselője jó eséllyel nő, baloldali és valamely új tagországból származó lehet – írja a Financial Times a háttéralkukra hivatkozva. Az elnökségre így jó esélye van Helle Thorning-Schmidt dán miniszterelnöknőnek, a francia sajtó ugyanakkor megemlítette még Enrico Letta volt olasz és Jean-Marc Ayrault volt francia kormányfőt is. Lady Ashton utódaként a lengyel külügyminisztert, Radoslaw Sikorskit, illetve Krisztalina Georgievát, az Európai Bizottság bolgár tagját emelgetik.