Lesújtó kép a szakképzésről

„A szakiskolákban koncentrálódnak a társadalmi kirekesztődés veszélyének kitett tanulók” – áll a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézetének felmérésében. Az elemzés szerint a szakiskolába jár a legtöbb hátrányos helyzetű tanuló (29 százalék) a középfokú iskolatípusok közül.

A nyolcadik évfolyamot sikeresen befejező roma származású diákok körében a szakiskolai képzés választása gyakoribb, mint a nem roma tanulók esetében, akik inkább szakközépiskolában vagy gimnáziumban tanulnak tovább. A szakiskola a magyar oktatási rendszer szelekciós mechanizmusainak kitett intézmény, így nagy arányban vannak jelen gyenge tanulmányi eredményekkel rendelkező tanulók. A középfokú oktatás során szakmát szerző diákok aránya Magyarországon elmarad az EU-s átlagtól.

A szakiskolákból a munkaerő-piaci keresletet meghaladó számban kerülnek ki potenciális szakképzett munkavállalók, a munkaadók mégis a szakképzettek hiányát tapasztalják. Az országos szinthez képest a munkanélküliségi ráta valamivel magasabb (12 százalék) a szakiskolát és szakmunkásképzőt végzettek körében. A diplomás munkavállalók a szakiskolát végzettek béreinek többszörösét keresik meg, de már érettségivel is jelentősen javulnak a fizetéssel kapcsolatos kilátások.
A szakiskolai képzéseknél a legmagasabb a pedagógiai képzettség nélküli (4 százalék) oktatók aránya.

A szakiskolai oktatás minősége az ott tanulóknak az alapfokú oktatás során elért tudásszintjének hanyatlásában mutatkozik meg. A szakiskolások azon társas viselkedéssel kapcsolatos készségei, amelyek alapvetően meghatározzák magánéleti és tanulmányi sikereiket, alacsony szintűek a többi középfokú iskolatípusban tanulókhoz képest, ahogy általános tudásuk is alacsonyabb szintű. A többi középszintű oktatási képzéshez viszonyítva magas a képzést be nem fejezők, tehát a lemorzsolódó tanulók aránya. A szakiskolai tanulmányi követelmények elmaradnak a többi középfokú intézménytípusban elvárt szinttől, mégis magasabb az évfolyamismétlésre bukottak aránya (9 százalék, több mint 13 ezer tanuló) a szakiskolákban.

„A duális képzésre való áttérés komoly áttörést hozhat a szakképzés minőségének javulásában” – mondta lapunknak az MKIK oktatási és képzési alelnöke. Bihall Tamás szerint így javulni fog a diákok elhelyezkedési arány a munkaerőpiacon. Úgy vélte, hogy duálist képzés tapasztalatait (tavaly szeptember óta már nem lehet más jellegű képzést indítani a szakiskolákban) a felsőoktatásban is érvényesíteni kellene. Bihall szerint a közeljövőben több tárgyalás, törvénymódosítás és finomhangolás is várható majd a szakiskolák ügyében.

„Változtatni kell azon, hogy gyenge, nem megfelelő képességekkel rendelkező, 2-es átlagú gyerekek bejussanak a szakképzésbe” – hangoztatta Bihall. Az MKIK alelnöke szerint a négyes-ötös képességű diákoknak is vonzóvá kellene tenni ezt az iskolatípust.

A Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ) elnöke szerint inkább az általános iskolai képzésre kellene nagyobb hangsúlyt helyezni az alapvető képességek megtanítására. Tóth József lapunknak a skandináv példát hozta fel, ahol már alapfokú oktatásban azt figyelik, hogy mely, akár a szakiskolákban alkalmazható képességeket fejlesszék a gyereknél.

A tankötelezettség korhatárának sem a 16, sem a 18 éves korz nem tartja megfelelő megoldásnak. „A tankötelezettség elkerülését akkor kellene lehetővé tenni, ha a diák legalább egy részszakképzést elsajátít az iskolai rendszerben” – mondta Tóth. Ehhez azt is bevezetné, hogy 16-18 év közöttieket részszakképesítés nélkül ne alkalmazhassák. Megfontolandónak tartja a kaució bevezetését. Ezt a szülő (rossz anyagi helyzet esetén az állam) fizetné be, és akkor kapnák vissza a pénzt, ha a diák egy adott szakképzési cikluson belül teljesítené a követelményeket. Az adófizetők pénzének pazarlásának tartja, hogy vagy 16, vagy 18 éves korig valamilyen szakma-részszakma elsajátítása nélkül maradjanak benn az oktatási rendszerben.

Az MKSZSZ elnöke nem ért egyet az évismétlés rendszerével, a buktatás helyett olyan minősítést kapnának a már induláskor hiányosságokkal küzdő diákok, hogy vizsgára mehetnek, vagy sem. Tóth sérelmezte, hogy nem egyenlő elbírálásban részesítik az állami szakképző és a tanműhely keretei között működő intézményeket, mivel az állam az utóbbiaknak ad magasabb normatívát saját intézményeivel szemben. A diákok így inkább a különböző oktató kft-kkel kötnek szerződést.

Nem szerencsés a szakmák összevonása

Jelenleg nem mindig veszik figyelembe a szakképzésben diákok fiziológiai képességeit – mondta lapunknak Tóth József, az MKSZSZ elnöke. Az építőmesteri szakmáknál (kőműves, ács, tetőfedő, bádogos, festő, kőfaragó, épületszobrász) igen magas szintű alkalmassági vizsga van. Aki alkalmatlannak bizonyul, már nem tud az olyan egészségügyi korlátokkal ellátható szakmákra jelentkezni, mint a burkoló, vagy a parkettás, amire az építőiparnak is nagy szüksége lenne. Az érintettek így a vendéglátás, kereskedelem szakokra helyezkednek el, ahol túlképzés van. „Nem volt szerencsés több szakma összevonása sem” – mondta Tóth. Ilyen például az egyesített kőfaragó-műköves-épületszobrász szakma. Van olyan évfolyam, ahol erre mindössze öten jelentkeztek, míg korábban, amikor még külön is el lehetett sajátítani a szakmákat, akkor 30 fős évfolyamokat indítottak.