Az embargó bumerángá válhat

Oroszország csütörtökön intézkedéseket rendelt el az Oroszország ellen szankciókat alkalmazó országokkal szemben. Dimitrij Medvegyev miniszterelnök bejelentette, hogy teljes embargót vetnek ki a marhahús, a sertéshús, a gyümölcs- és zöldségtermékekre, baromfi, hal, sajt, tej, tejtermék behozatalára az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Kanadából és Norvégiából. Az intézkedés egy évre vonatkozik.

Az oroszok Európa, a nyugati elemzők Oroszország számára prognosztizálnak nagyobb veszteséget. "A büntető intézkedéseket foganatosító közel 40 országban az orosz exportra szállító cégek érzik majd meg a csökkenő profit következményeit, Oroszországban viszont az egész társadalom megszenvedi a szankciókat - mondta Gereben Ágnes, külpolitikai elemző. -  A második világháborúban tízmilliók vállalták a súlyos nélkülözéseket hazájuk felszabadításáért, majd a Vörös Hadsereg Európában aratott győzelmeiért. Ma még nem tudni, hogy az orosz emberek elfogadják-e az idősebb nemzedékek számára a szovjet korszakból is ismerős áruhiányt. Kérdés, hogy a harmadik évezredben a negyedszázad alatt megszokott nyugati áruk jelentette jólét fontosabb lesz-e a társadalom többségének, mint a birodalmi expanzió okozta büszkeség, amelynek évszázadok óta - de legalább a Napóleon ármádiája ellen folytatott 1812. évi győztes háborútól kezdve - komoly hagyománya van az orosz történelemben."

A nyugati élelmiszerimportra bejelentett orosz embargó legnagyobb vesztese valószínűleg maga Oroszország lesz. Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház tanulmányában is ezt valószínűsítette. Kimutatták, hogy Oroszország tavaly 25 milliárd dollár értékben importált a tilalmi listára felvett élelmiszerekből, és ebből 9,5 milliárd dollárnyit vásárolt az Egyesült Államoktól, az Európai Uniótól, Norvégiától, Kanadától és Ausztráliától. Gereben Ágnes szerint Putyin pontosan tudja mit kockáztat.
"Putyin részletekbe menően ismeri az orosz gazdaság teljesítményét. Nyilván pontosan tudja, mekkora kárt okoznak a szankciók amúgy is megroggyant, magas inflációval, csökkenő tartalékokkal küzdő hazája számára, ahonnan menekül a külföldi tőke.

Viszonylag rövid idő alatt döntenie kell, hogy vállalja-e az orosz energetikai cégek, a pénzintézetek, a hadiipar tevékenységét közép- és hosszú távon megbénító további nyugati büntető intézkedéseket, vagy felfüggeszti, esetleg látványosan csökkenti a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatását. Mindkét lépés súlyos politikai következményekkel járna számára. Persze Obama és Merkel sincs könnyű helyzetben, hiszen az amerikai és a német gazdasági lobbi sok ezer munkahely megszűnésével riogat az oroszokkal való gazdasági kapcsolat tiltása miatt.

A Krím-félsziget februári orosz annexiójáig az amerikai vezetés és a domináns EU-országok célja a geopolitikailag – és nem csak az orosz földgáz európai tranzitja miatt -- kulcsfontosságú Ukrajna nyugati fennhatóság alá terelése volt. Ma már az XX. század második felében Magyarországon is megtapasztalt orosz birodalmi--területi expanzió visszaszorítása a cél. Az orosz válaszlépések legnagyobb vesztesei igen rövid időn belül maguk az oroszok lesznek, és nem csupán az élelmiszeripari termékekre kimondott importtilalom miatt. A Moszkvában államosítással megfenyegetett British Petroleum és az ExxonMobil kivonulása az orosz energetikából egyet jelent azzal, hogy meghiúsul a kiaknázásra váró kőolaj- és földgáz lelőhelyek feltárása, hiszen ehhez a hazai gigaholdingoknak bevallottan nincs meg a mélytengeri fúráshoz szükséges felszerelése. Az orosz ellenszankciók inkább előbb, mint utóbb, bumeránggá válnak.

A külpőolitikai elemző úgy látja: a világ már aligha lesz olyan, mint az ukrajnai válság előtt volt, a feszültség ma is nagyon komoly, de a térségben akár tovább is fokozódhat.
"A konfliktus felborította a szovjet rendszer és a szovjet birodalom összeomlása után kialakult, negyedszázadig működő status quot. A helyzet további romlása nem az euroatlanti világ és Moszkva között fenyeget, hanem a volt szovjet tagköztársaságok és a Kreml konfrontációjában. Az már most is világos, hogy az Ukrajna határainál húzódó, jogilag Moldova Köztársasághoz tartozó, de magát negyedszázada függetlennek deklaráló Dnyeszter menti köztársaság fegyveres harcokat kezdeményezhet: vezetői már katonai segítséget kértek Moszkvától, amely a Szovjetunió megszűnte óta orosz alakulatokat állomásoztatott a térségben.

Moldova európai integrációjáról, amelyet a régióval való fúzióra törekvő Bukarest régóta minden lehetséges eszközzel szorgalmaz, nem lehet szó, ameddig a
Dnyeszter menti köztársaság nem kerül vissza moldovai fennhatóság alá – ezt pedig a Kreml nem fogja megengedni. Szintén Moldova területén van egy másik potenciális konfliktusforrás, a Törökország által támogatott Gagauzia szeparatizmusa. Ukrajna nyugati fordulata nyomán még a távoli Közép-Ázsiában is vérszemet kapott néhány népcsoport. A Nyugatnak ez azért már egy kicsit sok lenne..."
A keleti nyitás gazdaságilag reményteljes kezdeteire most egy ideig rossz idők járnak majd.

10-15 ezer munkahely veszélyben
Magyarország nagyon kitett, sok vesztenivalónk van – mondta Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint kompenzációt kell kérnünk az uniótól a veszteségek ellensúlyozására. Az unión kívüli legfontosabb magyar külkereskedelmi partnerként számon tartott országról van szó, amely nemcsak a magyar kormány keletre nyitási politikájának stratégiai pontja, hanem az energiahordozók legnagyobb szállítója is. A teljes, 11,9 milliárd dolláros külkereskedelmi termékforgalomból tavaly az orosz import 8,5 milliárd dollár – döntően gáz és olaj – volt. A legnagyobb magyar tőzsdei cégeknek, csakúgy, mint a Németországon keresztül orosz piacra exportáló társaságoknak bevételkiesést okoznak a szankciók, illetve az ellenlépések, az orosz kézben lévő vállalatoknál pedig közvetlenül 10-15 ezer munkahelyet érinthetnek az intézkedések. Közülük a legnagyobb a Donbassz-csoporthoz tartozó dunaújvárosi vasmű, az ISD Dunaferr Zrt.