Az olasz kormányfő próbálja meggyőzni a piacokat

Az olasz miniszterelnök tegnap megjelent nyilatkozatára szükség is lehet, hiszen mindössze néhány nappal korábban derült ki: a második negyedévben az elemzők által várt növekedést helyett 0,2 százalékkal csökkent az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságának GDP-je.

Ez pedig veszélybe sodorhatja azt, hogy Olaszország a 3 százalékos határérték alatt tartsa a hiányt, hacsak a kormány nem hajt végre legalább egymilliárd eurós kiigazítási programot. Annál is inkább, mivel most már a hitelminősítők is úgy látják, az ország gazdasága idén nem lábal ki a recesszióból, amely öt év alatt a harmadik. Renzi azonban bízik abban, hogy ennek ellenére Olaszország tartani tudja a kitűzött hiánycélt, és ebben az sem akadályozza meg, hogy a korábban tervezettnél lassabban haladnak az EU által is elvárt reformok.

Igaz, vannak olyan reformok, amelyek elmaradása nem zavarja Brüsszelt. A múlt héten erősítette meg a római kabinet, hogy elhalasztja az élesen bírált nyugdíjreformot, amelynek keretében egyes szakmában csökkentették volna a járadékhoz szükséges korhatárt.

A reformfolyamatok elmaradását csütörtökön élesen bírálta Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) olasz elnöke is, aki szokásos havi sajtótájékoztatóján arra is felhívta a figyelmet: az EU-nak közbe kellene lépnie, ha úgy ítéli, emiatt az euróövezeti gazdaság teljesítménye is veszélybe kerül.

A februárban hivatalba lépő Renzi, aki néhány hónapja még azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rugalmasabb szabályokat követelt a deficit számításakor – konkrétan a strukturális reformok végrehajtása érdekében feláldozott forrásokat „jó hiányként” tartaná számon –, most elutasította a közbeavatkozást. „Egyetértek Draghival, amikor azt mondja, Olaszországnak reformokra lenne szüksége, de ezek végrehajtásáról én döntök, nem pedig a trojka, sem az EKB, sem az Európai Bizottság” – nyilatkozta a politikus.

A probléma azonban ennél összetettebb, mivel a hatvanmilliós ország válsága kihathat az egész euróövezetre. Különösen annak fényében, hogy az elvárt, elsősorban a bürokrácia leépítését előirányzó reformok segítenék a növekedést is. A helyzetet némileg javítja, hogy a periféria többi, az elmúlt években monetáris válsággal küzdő tagállama már a fellendülés jeleit mutatja: Spanyolország a leggyorsabban növekvő tagország, Portugáliában a bankválság ellenére a javulás jelei mutatkoznak, és hét év után a görög gazdaság is bővülni tudott.