Ezek a legszegényebb és leggazdagabb járások Magyarországon

A megosztottságot jól jellemzi, hogy a magyarországi teljes GDP csaknem felét Közép-Magyarország adja. Az egy lakosra jutó bruttó hazai össztermék pedig a fővároson kívül csupán Győr-Moson-Sopron megyében magasabb az országosnál. A rendszerváltozás utáni gazdasági folyamatok egyértelmű nyertesei az észak-dunántúli és a főváros környéki területek. Ráadásul a jövőben sem várható, hogy a kialakult térszerkezet megváltozzon, hiszen a beruházások harmada is a két említett területegységre érkezett 2011-ben, és a külföldi tőke is az itteni megyéket preferálja. Egyedül a vállalkozásdemográfiai mutatók esetében nincs meg ez a fejlettségi lejtő az országban, azonban ez a kedvező jelenség a mezőgazdasági őstermelés és nem utolsósorban a szürke gazdasághoz köthető tevékenységek jelentős szerepének tudható be.

A gazdasági értelemben vett kettéválás szorosan összefügg a társadalmi folyamatokkal is, a két folyamat szoros kölcsönhatásban áll egymással. Az elmúlt két évtizedben az aktív korú népességen belül a foglalkoztatottak aránya erősen ingadozott. Bár a foglalkoztatás növelése az egyik leglényegesebb kihívásként tartható számon a társadalmi jólét elérésében, az 1992-ben foglalkoztatottak számát 2013-ig nem sikerült felülmúlni. A foglalkoztatottsággal kapcsolatos mutatók gyakorlatilag együtt mozogtak a GDP-vel.

A foglalkoztatási ráta megyei értékeinek szórása csak 2009 után kezdett érdemben csökkenni, ami azt jelenti, hogy a fennálló megyei különbségek csak ekkortól kezdtek egyáltalán megváltozni. Az alacsonyabb területi szinten azonban máig megmaradtak a hatalmas különbségek, ami a válság után némiképp csökkenni kezdett, de 2010 után a korábbi térszerkezet kezdett visszaállni.

Szinte teljesen hasonló képet ad több más társadalmi mutató is. Így például a hátrányos helyzetű tanulók járásonkénti aránya is az előbbi képet mutatja a GVI szerint.

Mindez arra mutat a GVI szerint, hogy valóban az ország északnyugati és fővároshoz közeli térségei vannak a legjobb helyzetben, és mára az ország reménytelenül két részre szakadt. A társadalmi és gazdasági jelenségek összefonódnak és egymást erősítik. A GVI a folyamatok összhatásának megállapítására az LHH (leghátrányosabb helyzetű) kistérségek lehatárolásához használt módszerhez hasonlóan létrehozott egy komplex mutatót (Járási Fejlettség Mutató), mely számos társadalmi és gazdasági indikátort foglal magába.

Ez az ábra jelentősen hasonlít a társadalmi folyamatoknál már látott térszerkezethez, de némiképp árnyalja azt. A főváros környéki, a Balaton körüli és az északnyugati határszakasz fejlettebb térségei markánsan kirajzolódnak. A déli, Duna menti iparterületek is karakteresebben jelennek meg. Ugyanakkor a keleti országrészben a nagyobb városok térségei is jobban elkülönülnek a közvetlen környezetüktől. Ez egyfajta mozaikszerűséget hoz létre. A leginkább leszakadt térségnek számító Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon is árnyalódott a kép: e régiókban is léteznek ugyanis közepes és magas értékkel rendelkező járások.