A közmunka csapdájában a kormány

A Belügyminisztérium adatai szerint 2015-ben havi átlagban 213 ezer embert szeretnének közmunkában foglalkoztatni (nyáron átlagban 260 ezer főt). Ez 17 százalékkal több lenne, mint 2014-ben volt.

A kormány a gazdaságpolitikájának sikerét abban méri, hogy mennyien dolgoznak. Ebben a tekintetben a számok valóban igazolni látszanak az elmúlt éveket, mivel 4 millió fő fölé nőtt a foglalkoztatottak száma, ez a folyamat több elemnek is köszönhető. Egyrészt nőtt a közmunkások száma, a kisebb cégeknél is többen dolgoznak (5 fő alatti foglalkoztatóknál) és a külföldi munkavállalás növekedése is szerepet játszik.

Vitathatatlan, ha sikerül például nyáron a kormányzati tervben szereplő 260 ezer főre növelni a közmunkások számát, az körülbelül 70 ezer fős növekedést jelentene a foglalkoztatásban. Ez valóban szépen mutat majd a statisztikában, és akár 4,2 millió fő feletti foglalkoztatotti létszámot is láthatunk majd.

A kormány a megnövelt pénzből két dolgot csinálhat. Vagy növeli a közfoglalkoztatásba bevontak számát, amelyet csak minimálisan képes megvalósítani (hiszen nem nagyon talál egy idő után olyan embert, aki képes, alkalmas közmunkában dolgozni), vagy növeli a foglalkoztatás hosszát egy munkás esetében. Tavaly egy közfoglalkoztatott átlagosan még 5 hónapot sem dolgozhatott, az idei pénzből körülbelül 5,4 hónapra emelhetik az az időtartamot. Ez nyilván egyéni szinten érzékelhető segítséget jelent, de nem akkorát, amely alapvetően megváltoztatja az érintettek társadalmi helyzetét.

Járható út lett volna a kormány számára, ha megőrzi az idei létszámot, és jelentősebb mértékben emeli a közfoglalkoztatotti bért. Ez olyan lépés lett volna, amely beleillene az eddig csak üres frázisokban létező „keményen dolgozó kisember” politikába. Ugyanakkor láthatóan nem akarnak elindulni ezen az úton.

Valójában mire elég a pénz?

Ha átszámoljuk a terveket (havi átlagban 213 ezer fő), akkor ez azt jelenti, hogy ennyi embernek a foglalkoztatása a jelenlegi szinten körülbelül 263 milliárd forint bérköltséget jelent, amelyhez hozzájárul a rendszer működtetésének a költsége, amely 2013-ban 18 százalék volt. Amennyiben idén is ekkora összeggel számolunk, akkor összesen 320 milliárd forint lenne a teljes rendszer. Ez 50 milliárd forinttal több, mint a költségvetésben rendelkezésre álló pénz.

Az állam persze szabályozhatja úgy a folyamatokat, hogy nem az összes költségét téríti meg az önkormányzatoknak, hanem valamilyen önrészt megkövetel tőlük. Ez a legkisebb települések esetén kifejezetten érdekes lesz, hiszen nekik saját bevételük nem nagyon van, csupán az államtól szociális feladatokra kapott külön támogatás, amelynek összértéke 30 milliárd forint. Az önkormányzatok tehát ebből a pénzből fizethetik a közmunkarendszer önrészét. Ugyanakkor ez a pénz a fedezete annak is, hogy a megnyirbált szociális rendszer miatt megszűnő támogatásokat helyben pótolják az önkormányzatok.

A Policy Agenda számításai szerint a kormány akkor fér bele a 270 milliárd forintos költségvetési keretbe, ha a közfoglalkoztatók, főként az önkormányzatok kb. 16 százalékos önrésszel járulnak hozzá ehhez. Azaz hozzávetőleg 50 milliárd forintot beletesznek a projektbe.

Ez a Policy Agenda elemzőinek véleménye szerint sok településen ahhoz a dilemmához vezet főként az év második felében, hogy vagy kevesebb közfoglalkoztatottat tudnak vállalni az önrész miatt, vagy nem tudnak szociális támogatást (települési támogatást) fizetni. Ez komoly feszültségeket fog eredményezni - vélik az elemzők.