Fékezi a növekedést az egyenlőtlenség

Fantasztikus szellemi kalandozásra, Jane Austen és Honoré de Balzac korába visszarepítő gazdaságtörténeti utazásra csábít Thomas Piketty franciául és angolul tavaly már nagy feltűnést keltő elemzése, amely most megjelent magyarul is. A tőke a 21. században című művével a világ legbefolyásosabb közgazdászai közé emelkedő francia professzor arra a következtetésre jut az adóbevallások évszázadokra visszanyúló tanulmányozása nyomán, hogy a második világháború vagyonokat elsöprő pusztítása utáni, a jóléti államot megalapozó gyors növekedés és egyenlőbb jövedelemelosztás időszaka csak kivétel a kapitalizmus történetében. A jövedelmek a tőke javára csoportosulnak át a munka kárára, a gazdaságot a lassú növekedés, a társadalmat a kirívó jövedelmi egyenlőtlenségek jellemzik majd, s újra a dinasztiák veszik át az uralmat.

A vaskos tanulmány nem Magyarországról szól, de rengeteg magyar vonatkozása van, erre is kitértek a könyvet gondozó Kossuth Kiadó szerdai konferenciáján, amelyen Andor László volt uniós biztos  bizottsági adatokkal bizonyította, hogy a tagállamok közül a válság kirobbanása óta nálunk növekedtek majdnem a legnagyobb mértékben a jövedelmi egyenlőtlenségek, jórészt a transzferek megnyirbálása miatt, holott a tények azt mutatják: azok a gazdaságok teljesítenek jól, ahol nincsenek ilyen kirívó különbségek. Igen, fékezi a potenciális növekedést a gazdagok és szegények között nyíló olló, fejtegette Surányi György egyetemi tanár, aki úgy látja: az adókedvezmények és a hatásukat tompító új adók miatt beruházási és fogyasztási kereslethiány keletkezett, ami tükröződik a külső mérlegek fenntartathatatlanul magas többletében is. A növekedés legfőbb gátja Magyarországon Vértes András, a GKI elnöke szerint a jogbizonytalanság és a kiszámíthatatlanság, ezért menekül a tőke és a munka is.

S hogy mekkora szellemi kaland, ha valaki végigküzdi magát e könyvön, azt híven tükrözte, hogy Bokros Lajos egyetemi tanár éles bírálatban részesítette Pikettyt, aki szerinte tévesen tesz egyenlőségjelet tőke és vagyon, tőkeállomány és nettó megtakarítás közé, s értékmentes elemzésre törekszik, holott vállalnia kellene, hogy szocialista nézeteket fogalmaz meg, amúgy rosszul megírt munkájában. Ellenben Ferge Zsuzsa szociológusra azzal tett nagy hatást  Piketty, hogy „igen olvasmányos és közérthető” dolgozattal lepte meg, s hogy nem ideológiát képvisel. Csaba László egyetemi tanár az európai közgazdasági gondolkodás hagyományainak megújítóját látja a szerzőben, míg Szelényi Iván szociológus azzal érvelt, hogy ez inkább szociáldemokrata ihletésű magyarázat a tőke viselkedésére, de még inkább a vagyon természetére, a kapitalizmust megdönteni nem akarja, de megújítani, élhetőbbé tenni igen. A vagyonadó kivetését, mint az előrejelzés beteljesülése elleni legjobb orvosságot, a részvevők nem írnák fel, egyrészt mert hatástalan, másrészt mert politikailag lehetetlen ötletnek tartják, s Tóth István Györgyhöz, a Tárki vezérigazgatójához hasonlóan óvnának a túl egyszerű megoldásoktól e nagyon is összetett összefüggésrendszerben.