Marad a költségvetési szigor a briteknél

Csak a megkönnyebbülés rántotta fel pénteken a font, illetve a részvények árfolyamát vagy tényleg megnyugtatónak találják a piacok a Konzervatív Párt váratlan győzelmét a parlamenti választáson – a kérdésre már a mai piacnyitás is választ adhat. A régi-új kormányfő, David Cameron mindent megtett azért, hogy kitartson az a hangulat, amelyet a FTSE 100 index 2,3 százalékos emelkedése jelzett: már szombaton bejelentette, hogy előző kormányának fontos tagjai a helyükön maradnak.

A költségvetési deficitet keményen lefaragó George Osborne lesz újból a pénzügyminiszter, Philip Hammondé marad a külügyi, Theresa Mayé a belügyi, Michael Falloné a védelmi tárca. Cameronnak főleg azokra a posztokra kell embert találnia, amelyeket eddig a liberális demokraták töltöttek be. Most ugyanis a toryknak nincs szükségük koalíciós partnerre, miután a szavazatok kevesebb mint 37 százalékával 331 helyet szereztek a 650 fős parlamentben. David Cameron ezzel igen vékony többségre támaszkodhat majd a pártfegyelmet lazán kezelő brit törvényhozásban, nagyon kell majd egyensúlyoznia ahhoz, hogy féken tartsa például a saját pártjában is erős euroszkeptikusokat.

A toryk egyelőre azt hangsúlyozzák: betartják választási ígéreteiket. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy nem emelik az adókat: Osborne a kiadások újabb felülvizsgálatával fejezi be a deficitcsökkentést, tovább szűkítve a minisztériumok keretein, illetve a jóléti kiadásokon.

A szavazók egy része ezt elfogadta, de hogy a kormánynak így sem lesz könnyű dolga, azt jelzi, hogy szombaton már heves tüntetés volt Londonban és Cardiffban a további szigor ellen, őrizetbe vételekkel és sebesültekkel.
A Tony Blair féle centrista iránnyal felhagyó Munkáspárt – amely a közvélemény-kutatások ellenére csak 232 mandátumhoz jutott - a gazdagokat sújtó adóemeléseket tervezett, az alacsonyabb jövedelműeken viszont olyan intézkedésekkel segített volna, mint az energiatarifák befagyasztása vagy a lakásbérleti díjak korlátozása. Erre azonban most még a hagyományosan munkáspárti Skóciában se volt elég vevő – a megszorításokat a Skót Nemzeti Párt (SNP) is ellenezte, megfejelték viszont a minél nagyobb önállóság követelésével, miáltal három kivételével az összes skóciai választókörzetben győztek, és a szavazatok 4,7 százalékával 56 mandátumot szereztek.

Nem hozott elég támogatást a Munkáspártnak az sem, hogy tovább büntették volna a válságért felelősnek tartott bankszektort (ennek elmaradása érthetővé teszi a piacok örömét). A konzervatívok két nagy témájában pedig nem tudtak meggyőző alternatívát kínálni. A bevándorlás kérdésében a korlátozásokra készülő Cameron terveinek felpuhított változatait mutatták fel, az Egyesült Királyság uniós tagságáról pedig csak annyit mondtak, hogy nem akarják kivinni az országot az EU-ból.

David Cameron viszont 2013 januárjában, amikor az uniós válság nyomán nagyon feljött az EU-ellenes UKIP, megígérte: ha megnyeri a 2015-ös választásokat, akkor az ötéves ciklus első felében népszavazás lesz arról, hogy az Egyesült Királyság benn maradjon-e az EU-ban vagy sem (lásd még cikkünket a 12. oldalon). Ő maga a tagság mellett van – hangsúlyozta akkor -, ám egy megreformált, az egyes országok érdekeihez jobban alkalmazkodó uniót szeretne. Azt nem tudni, pontosan milyen reformokra gondol, de még a népszavazás előtt el akarja érni, hogy a britek már egy megújított EU beli tagságról dönthessenek.

Tízezrek vagy százezrek

A 2010-es választások előtt David Cameron azt ígérte, hogy a kilencvenes évekre jellemző évi néhány tízezres szintre szorítja le a nettó bevándorlást, ehelyett azonban rendre százezres lett a migrációs többlet. A 2014. szeptemberi adatok szerint a megelőző 12 hónapban 298 ezerrel többen vándoroltak be a szigetországba, mint ahányan elmentek. A bevándorlók zöme már uniós országból érkezik, így a toryk rájuk akarnak új szabályokat bevezetni: négy évig nem járna például szociális lakás, illetve munkahelyi juttatás, korlátoznák a gyerekkedvezményeket, a munkanélkülieket pedig hat hónap után kitoloncolnák.