Görög válság: meddig lehet szembemenni a közgazdasági racionalitással?

A gazdasági elemzők ezeket a helyzeteket jellemzően a racionális költség-haszon elemzés elvén közelítik meg. A gond az, hogy jelenleg azt se tudni, hogy mik is lennének pontosan a költségek, hiszen az európai integráció eddig egy irányba haladt, nem volt precedens arra, hogy megforduljon a verkli.

Kérdés például, hogy ha Görögország csődöt jelent, maradhat-e az eurózónában? Ez elméletileg elképzelhető, gyakorlatban meg attól függ, hogy az EKB hajlandó lesz-e euróval ellátni Görögországot. Szintén kérdéses, hogy ha újra bevezetnék a drachmát mi történne a görög hitelekkel és a (megmaradt) betétekkel, kötvényekkel, stb. Maradnának euróban denominálva, vagy ezek drachmává változnának?

A görög tárgyalási pozíciót természetesen erősíti, hogy a görög költségvetésnek elsődleges többlete van, ezért ha csődöt jelentenének az állam elvileg akkor is finanszírozható marad(hat)na, ráadásul az EKB által az elmúlt hetekben biztosított sok milliárd eurós likviditási „segélyt” a görög állampolgárok azon nyomban ki is szedték a bankrendszerből, ezáltal a háztartási megtakarítások egy része már „biztonságos” euróban van.

Szintén nem szabad elfelejteni, hogy a görög állampolgároknak elegük van az évek óta tartó recesszióból és költségvetési megszorításból, vagyis a görög lakosság a mérleg egyik serpenyőjét már ismeri, de nem tudja mi van a másikban.

A serpenyő másik felében viszont államcsőd, és ezzel nagy valószínűséggel az eurózóna tagság megszűnése áll, ami legalábbis rövid-távon beláthatatlan következményekkel járhat. Közgazdászként megközelítve egy országnak akkor érdemes feladnia a valutáját, ha teljesülnek az úgynevezett „optimális valutaövezet” kritériumai. Ha figyelmen kívül hagyjuk azt az alapvető tényt, hogy az eurózóna úgy általában véve sem tekintető optimális valutaövezetnek (bár sokat közeledett hozzá) a közös fiskális politika, és a kellően liberalizált külföldi munkavállalási lehetőség hiányában, azonban Görögország nagy valószínűséggel az optimális valutaövezet egyéb kritériumainak is kevésbé felel meg.

Mivel Görögország szemmel láthatóan nem képes komolyabb strukturális reformok végrehajtására, ezért valószínűleg nekik szükségük lenne saját valutára a versenyképességük biztosításához. Emiatt a kérdés valójában úgy hangzik: meddig lehet szembemenni a közgazdasági racionalitással?