Lemondott Ciprasz, oda az igazság?

Hét hónapnyi kormányzás után, csütörtök esete lemondott posztjáról a görög miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz. Az egy órát csúszó, élő tévéadásban Ciprasz azzal indokolta a lemondását: most, az újabb mentőcsomag első részletének megérkezte után, morális felelőssége, hogy kikérje a görög nép véleményét, folytassa-e a kormányprogramja megvalósítását. A kormányfő nem először veszi elő a „nép megkérdezésének” kártyáját. A nyáron egyszer már rendezett népszavazást az aktuális mentőcsomag feltételeivel kapcsolatban – amelyet természetesen elutasított a görögök többsége. A hitelezők akkori követelései jóval enyhébbek voltak, mint a napokban végül elfogadott, legújabb, 86 milliárd eurós segítség feltételrendszere.

Ciprasz távozása mögött valójában pártja szakadása áll: a Sziriza 149 országgyűlési képviselőjéből 43-an az EU-val, az Európai Központi Bankkal (EKB) és az IMF-fel kötött megállapodás törvénybe rögzítését nem támogatta. Bár ez a kormányzótöbbség megingását jelentette, a jobbközép ellenzék támogatása miatt egy pillanatig sem forgott veszélyben a jogszabálytervezet elfogadása. Egyébként a megállapodás értelmében az Európai Stabilitási Mechanizmus csütörtök reggel átutalta Görögországnak a három évre szóló, 86 milliárd eurós harmadik segélycsomag 26 milliárd eurós részletének első felét, 13 milliárd eurót. Az összeg egy részével Athén azonnal rendezte az EKB-val szembeni esedékes tartozását. (A segélycsomag törlesztését 15 év múlva kell elkezdenie, és a teljs összeget 32,5 év alatt kell visszafizetnie.)

Egy hónapja van a választásokig

Amikor sikerült kellően az EU és az euró ellen hangolni a görög társadalmat, a brüsszeli főtárgyaló, Janisz Varufakisz pézügyminiszter gyorsan lelépett a színről. Innen ha nem is sima, de egyenes út vezetett augusztus közepéhez. 86 milliárd euró fejében a görög parlament lényegében lemondott az ország szuverenitásáról, 2017 végéig átadva az állam irányítását az EU-EKB-IMF trojkának. A baloldali forradalmárként miniszterelnökséget szerző Ciprasz végül jóval többet adott át a gyűlölt Brüsszelnek, mint amit az EU korábban valaha is kért volna. Ebben a helyzetben egy hónapja van Ciprasznak arra, hogy meggyőzze a görögöket: pártja álláspontja egy cseppet sem változott január óta – már ha nyerni akar a szeptemberi, előre hozott választásokon.

Bár a Szirizán belül sokan reménykednek abban, hogy az előrehozott választásokat is a baloldali párt, vagyis Ciprasz nyeri – a voksolás végkimenetelétől függetlenül kijelenthető, hogy a görög, balos unortodoxia végleg megbukott. A különutas elképzelések halálának időpontja is ismert: agusztus 14., amikor a parlament elfogadta a fenti, harmadik segélycsomaggal együtt járó feltételrendszert.

Ciprasz januárban még azzal tudott győzni, hogy drasztikus szakítást ígért azzal a jobbközép politikával, amely – ha fájdalmas áldozatok árán is – elindította felfelé a görög gazdaságot a válságból. A Sziriza a privatizáció leállítását, a megszorítások eltörlését ígérte a választóknak, valamint kizárta a bér- és nyugdíjcsökkentés lehetőségét. Noha a szavazatok többségét ezzel sikerült is megszerezni, pénz mégsem esett az égből – Ciprasznak továbbra is az EU-hoz kellett mennie újabb és újabb mentőcsomagokért. Ezeknek azonban ára volt – vagyis lett volna. A hitelezők garanciákat akartak látni: Görögország képes lesz kimászni a válságból és megfelelő intézkedések után vissza is fizeti az eurómilliárdokat. Ezen intézkedésekre mondott először nemet Ciprasz és vagabund pénzügyminisztere, Janisz Varufakisz, majd az egész görög társadalommal mondatták ki a „diktátumok” elutasítását.