Beszivárog a ború Amerikába

Elszalaszthatta az alkalmat a monetáris politika normalizálására az amerikai jegybank (Fed) nagyjából egy évvel ezelőtt, amikor még a világgazdaságban is jobban mentek a dolgok, ám most már az a kérdés, mennyire gyűrűzik be a globális lassulás hatása az amerikai gazdaságba. Ezt mondta a Bloombergnek Peter Fisher, a BlackRock Investment Institute igazgatója, aki gyarapodó tábort képvisel a véleményével. Eddig az elemzők azt hangoztatták, hogy az Egyesült Államok talán nem bővül elég erőteljesen ahhoz, hogy a globális gazdaságot maga után húzza, de a növekedés elegendőnek bizonyulhat a külső folyamatok elleni védekezésre. A friss adatok nyomán ez a nézet tarthatatlannak látszik.

Szeptember közepén a Fed nyílt piaci bizottsága már a külső hatásokra, a kínai lassulás okozta pénzpiaci felfordulásra, valamint a nem elég jó amerikai foglalkoztatási helyzetre és a túlságosan is alacsony, a kétszázalékos célhoz képest 0,3 százalékos inflációs rátára hivatkozva nem emelte meg a nulla százalékos kamatot. Ám október első napjai csak fokozhatták az aggodalmakat. A feldolgozóipari beszerzésimenedzser-index bő kétéves mélypontra, 50,2-re süllyedt, tükrözve az erős dollár és a globális kereslet akadozásának együttes hatását.

Aztán pénteken kiderült, hogy szeptemberben az elemzők által várt 200 ezer helyett csupán 142 ezer munkahely keletkezett. Ennél is nagyobb meglepetést okozott a munkaügyi minisztérium statisztikai részlege azzal, hogy lefelé módosította a júliusi és az augusztusi adatokat, amelyek szerint ebben a két hónapban 59 ezerrel kevesebb munkahely jött létre. Így a harmadik negyedévben a havi átlag 167 ezerre csökkent. Az év első kilenc hónapjában a havi átlag 198 ezerre mérséklődött, holott 2014-ben havonta 260 ezer új állást kínáltak. A munkaképes korú lakosság 62,4 százaléka dolgozik, ez a hetvenes évek végének megfelelő alacsony szint.

Augusztushoz képest nem emelkedtek a bérek, éves összevetésben is csupán 2,2 százalékkal, szemben a 2008-as válság előtti háromszázalékos tempóval. Vagyis inflációs nyomás belülről sincs, a kínai hatás pedig eleve deflációs a nyersanyag- és energiaárakon keresztül. Igaz, a munkanélküliség 5,1 százalék maradt, de csak azért, mert kevesebben keresnek munkát.
A Fed politikáját még a pénteki foglalkoztatási adat közzététele előtt magyarázó több döntéshozó is igyekezett tisztázni. Janet Yellen elnök továbbra is erre az évre várja a 2006 óta első kamatemelést, akárcsak a New York-i Fed elnöke, William Dudley, aki az adatoktól teszi függővé a kamat emelkedőre állítását. A San Franciscó-i elnök, John Williams az ingatlanpiacon már lát egyensúlytalanságokat, míg Stanley Fischer Fed-alelnök szerint semmi sem utal buborékok kialakulására. A nyílt piaci bizottságban idén szavazó chicagói Charles Evans a jövő évre halasztaná a kamatemelést, ha az infláció nem kap erőre. A minneapolisi Narayana Kocherlakota pedig akár negatív irányadó kamattal is támogatná a gazdaságot.

A piac nem számít gyors lépésre

Bár számos elemző úgy gondolja, hogy decemberben még emelhet kamatot a Fed, a többség inkább márciusra számít. A folytatódó lazítás miatt a Dow Jones tőzsdeindex 200 pontos nyereséggel zárt pénteken, a tízéves amerikai állampapír hozama pedig két százalék alá bukott. A kötvénykereskedők által használt indexek arra utalnak, hogy a piac arra számít: a Fed csak jövőre emel egy kicsit, de aztán csak 2017 elején, vagyis a kamatpálya a szeptemberi jegybanki előrejelzésnél is sokkal laposabb lehet. Igaz, egy éve még a Fed döntéshozói is 2,875 százalékot prognosztizáltak 2016 végére, de a múlt hónapban már csak 1,375 százalékot. A piaci várakozás viszont csak 0,6 százaléknál tart.