Rászállnak az adóelkerülőkre

Reszkethet a Google, az Amazon, a Starbucks és még egy csomó nagyvállalat, mert a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank éves közgyűlésén a tagországok pénzügyi vezetői elfogadták a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ajánlásait az adóelkerülés visszaszorítására, s elvben fogadalmat tettek, hogy a nemzeti szabályozást egy éven belül hozzáigazítják a felmerült javaslatokhoz.

Ángel Gurría, az OECD főtitkára szerint évente 250 milliárd dollár többlet-adóbevételt terelhetne az államkasszákba, ha valóban sikerülne megállítani az adóbázis erózióját és a profitok területi átcsoportosítását. A nemzetközi nagyvállalatok igyekeznek a kedvezőbb adókat kínáló országokban kimutatni a nyereséget, még akkor is, ha a profitot nem ott termelték meg. Illetve adóparadicsomokon keresztül is áramoltatják a vállalatbirodalmon belül a pénzeket. Az állampolgárok bizalmának a visszaszerzése a cél, mondta Ángel Gurría, hiszen ha ők fizetnek adót, milyen alapon kerülik ezt a kötelezettséget a nagyvállalatok? Ehhez annyit tett hozzá George Osborne brit pénzügyminiszter, hogy a kérdés nem is az alacsony vagy a magas adó, hanem az, hogy ezek a cégek egyáltalán fizessenek adót.

A limai tanácskozáson abban is egyetértés alakult ki, hogy rugalmas, de fenntartható fiskális politika révén is ösztönözni kellene a jelenleg lassuló növekedést. Csalódásuknak adtak hangot a pénzügyminiszterek, hogy a világgazdasági erőviszonyok változását (vagyis Brazilia és Kína növekvő befolyását) jobban tükröző IMF-kvóták módosítására 2010-ben kidolgozott reform nem tart sehol, mert az amerikai kongresszus nem adja áldását az egyezségre. Az IMF vezére, Christine Lagarde azt mondta: reméli, hogy a szavazati rendszer megváltoztatására az év végéig sikerül megszerezni az USA jóváhagyását is.

Lagarde a közgyűlésen egyúttal jelezte azt is, nem lenne ellenére, ha a júliusban lejáró ötéves mandátumát meghosszabbítanák. Azt is közölte, hogy az új kvóták életbelépése nélkül is végzi a feladatát a pénzügyi intézmény, de számos feltörekvő ország egyre csalódottabb.
Erre két közlemény is utal.

A tagországok véleményét megfogalmazó s tanácsadói szereppel felruházott Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság (IMFC) és a fejlődőket képviselő Huszonnégyek Csoportja (G24) külön bekezdést szentelt a témának, felszólítva az IMF igazgatóságát, hogy találjon közbülső megoldást.

A közlemények aggodalommal szólnak arról, hogy a növekedés üteme eleve lassú a fejlett térségben, miközben erőteljesen lassul a feltörekvő régióban, miközben a finanszírozási feltételek szigorodhatnak – ha az amerikai jegybank kamatot emel –, és a piaci kilengések is egyre nagyobb zavarokat okozhatnak. Általánosságban véve hitet tesznek a növekedés ösztönzése, a munkahelyteremtés, a fenntartható, de rugalmas fiskális politika, a fejlett térségben laza monetáris keretek mellett. A fejlődő világban azonban fel kell készülni az élénkebb piaci mozgásokra, még akkor is, ha a világgazdaság mértékadó tényezői világosan kifejtik álláspontjukat és szándékukat.

Vita a kivergődésről

A közgyűlés ürügyén éles vita is kibontakozott arról, miként kellene a lassuló növekedés szakaszából kikeveredni. A Financial Timesban a limai értekezlet előtt Larry Summers volt amerikai pénzügyminiszter azzal érvelt, hogy miután a jegybanki eszköztár kiürült, a költségvetéseknek kellene költeniük, lehetőleg termelő beruházásokra. Másként ítéli meg a helyzetet szintén az FT-ben Kenneth Rogoff ugyancsak harvardi professzor, az IMF volt vezető közgazdásza, aki nem hisz a tartós pangás teóriájában, mert szerinte alapjában véve adósságválságról van szó, amelyet nem lehet még nagyobb államadóssággal megoldani. A beruházások erőltetése persze jó ötlet, de nem mindegy, hogy az egyes országok mibe ölik a pénzt. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter pedig az IMFC ülésén hangoztatta, hogy „a laza monetáris és a fiskális politika nem tudja megoldani a strukturális problémákat”. A nagyon alacsony kamatok hatása és a mennyiségi lazítás programja nem olyan erőteljes, mint sokan remélték. A fejlett országokban három évtizede emelkedik az államadósság, és mérséklődik a növekedés trendje.