Egyre több fiatal felnőtt él a szüleivel

Egyre később kezdenek önálló életet a fiatalok, amiben szerepet játszik a tanulmányok elhúzódása, a jövő kiszámíthatatlansága, a munkaerőpiac bizonytalansága, a lakáshoz jutás nehézsége is. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése szerint szüleik, jellemzően a Ratkó-gyerekek még nem néztek szembe ekkora nehézségekkel, beláthatóbb életút állt előttük, tervezhető tanulmányokkal, munkahellyel és biztos nyugdíjjal járó öregkorral.

A több mint 2,8 millió 20–40 év közötti magyar állampolgárból a népszámlálás adatai alapján több mint 880 ezren éltek a szüleikkel. Húsz évvel ezelőtt még csupán 460 ezren voltak, 2001-re viszont már megduplázódott a számuk. A KSH szerint ez áll a demográfiai problémák mögött is, hiszen amíg valaki nem kezd önálló életet, addig kevésbé vállal gyermeket.

A fiatalok elköltözésének kitolódása egész Európában jellemző. Az EU-ban a korosztály 27,5 százaléka lakott a szüleivel, az erős szociális hálóval bíró skandináv országokban – Dániában, Finnországban és Svédországban – viszont csak 15 százalék vagy kisebb ez az arány. A legnagyobb, 35-40 százalékos arányban Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban élnek otthon a fiatalok. Ennek oka egyrészt a hagyományos déli családmodell, másrészt ezeket sújtotta leginkább a gazdasági válság, ami kihatott a fiatalok helyzetére is. Magyarország az EU tagországai között 18. helyen áll az átlagnál némileg magasabb, valamivel 30 százalék feletti arányszámával. Magyarországon 1990-ben a 21 éves életkor volt a vízválasztó – efölött már volt több az önálló, mint az otthon lakó fiatal – 2011-ben viszont már csak a 25. életévtől következik be a váltás. Az 1990-es népszámlálás óta folyamatosan nő minden korcsoportban a szülői házban élő fiatalok aránya, a legjelentősebb a változás a harmincas korosztályban: míg a rendszerváltáskor a 30–39 évesek 6 százaléka élt a szülői házban, addig 2011-ben a 14 százalékuk. Számuk 225 ezerre rúgott, azaz egy nagyvárosnyi harmincas éveiben járó fiatalról van szó. Az önálló életvitel alapvető feltétele az önálló kereset, azaz lényeges, hogy a fiatal dolgozik-e, vagy sem. A korosztályban a foglalkoztatottak aránya 59 százalék, az önállósodott fiatalok közül tízből heten dolgoztak.

Általános tendencia, hogy a nagyobb településeken élő fiatalok magasabb arányban kezdtek önálló életet, és kevesebben maradtak szüleikkel. Míg a fővárosban 26 százalék lakott szüleivel – és még a megyei jogú városokban is 30 százalék alatt maradt az arányuk –, addig a többi városban megközelítette, a községekben pedig meghaladta a 34-et.