Partnerség, tét nélkül

Még a 2012-es romló gazdasági helyzetben, az üzleti beruházások visszaesése idején kezdett el stratégiai megállapodásokat kötni a kormány, jórészt külföldi tulajdonú cégek magyar leányaival, ám a vállalati beruházásoknál azóta is várat magára a fordulat. A Coca-Colától kezdve a Deutsche Telekomon keresztül az autóipari vállalatokig szerződéseket írtak alá, amelyek egyébként nem tartalmaztak kötelezően megvalósítandó beruházásokat, fejlesztéseket vagy munkaerő felvételét. A szakértők már eddig is szkeptikusan tekintettek ezeknek a megállapodásoknak a hasznosságára, és sokkal inkább a befektetőbarát üzleti környezet kialakítását várták volna a kormánytól.

"A stratégiai partnerségi megállapodások lényege, hogy a multik együttműködési készségét ösztönözze” – mondta a Világgazdaságnak Szanyi Miklós, az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének igazgatója, akinek a tanulmánya a napokban jelent meg a hazai tőkevonzó képességről. Szerinte az lenne a jó, ha ezek a cégek – amelyek jórészt feldolgozóipari vállalatok – több magyarországi beszállítót alkalmaznának. „Bizonyos ágazatok és vállalatok számára próbál a kormány kedvezni, aktívan fellépni, másokkal szemben – a szolgáltató szektorban – azonban éppen ellentétes lépéseket tesz” – mondja a kutató, aki szerint ez azért baj, mert a szabályozás nem normatív.

„Minden stratégiai partneri szerződés nagyon hasonló. A beszállítói kör bővítését, az oktatásban való szerepvállalást és az innovációs tevékenység növelését tartalmazzák” – mondta Szanyi. Empirikus kutatásából, vagyis a stratégiai partnerek vezetőivel való interjúiból azonban kiderült, hogy ezek a cégek a megállapodás nélkül is végeznek ilyen tevékenységet.

„Sok cég azonban ellentételezésre számít a megállapodásért cserébe. Ha a gazdálkodásuk szempontjából fontos törvényi szabályozás készül, vagy közbeszerzést írnak ki, akkor úgy vélik, hogy a megállapodás után nagyobb hatékonysággal tudnak lobbizni” – emelte ki. A legtöbbek szerint a legfontosabb eleme a megállapodásnak, hogy rendszeresen beszélhetnek a kormány tisztviselőivel. „Nem véletlenszerűen lehet eljutni egy miniszterig, hanem ezen a csatornán keresztül” – tette hozzá. Egy stratégiai partnervállalat vezetője azonban a tanulmány szerint kiemelte, hogy hiába fogalmazták meg problémáikat például az elektronikus közúti áruforgalmi ellenőrző rendszerekkel (EKÁER) kapcsolatban annak bevezetésekor, a kormány nem fogadta meg a tanácsokat. A partnervállalatok ugyanúgy küzdenek a munkaerőhiánnyal, a külföldre vándorlással, mint a többiek – hiába vesznek részt az oktatásban.

Szanyi kiemelte azt is, hogy mivel a kormány a multik egy másik csoportjával szemben olyan lépéseket tesz, amelyek nem támogatják a beruházásaikat, így ez a két hatás együtt „jó esetben semleges”, de összességben inkább kedvezőtlen.

A kettősség a külföldi cégek egy részét elbizonytalanítja magyarországi beruházásaik kapcsán. A képet tovább árnyalja, hogy a stratégiai partnerek sem gondolják úgy, miszerint minden rendben lenne az üzleti környezettel. Van olyan stratégiai partnere a kormánynak, aki szerint a megállapodás nem több, mint puszta PR-akció a kabinet részéről.

A régió jobban teljesít

A visegrádi országok tőkevonzó képessége jobb, mint Magyarországé – mondta Szanyi Miklós. Szerinte a lengyel gazdaság teljesítménye stabilabb, mint hazánké, Szlovákiában pedig az euró könnyíti meg a vállalati működést. A csehek mindig arra hivatkoznak, hogy fejlettebb az iparuk, mint a magyar, ami több potenciális beszállítót jelenthet a multiknak. Az érvelésükkel Szanyi szerint azonban az a baj, hogy náluk is és hazánkban is például az autóiparban a fontos, első körös beszállítók német cégek, nem hazaiak.