Belövik az adósságcsökkentést

Az egész éves hiány finanszírozása zsebben van, egyedül a statisztikai vitán izgulhatnak a Barcza György vezette Államadósság Kezelő Központnál (ÁKK). Augusztus és október között ugyan még terveznek 210 milliárd forintos nettó kibocsátást, ám erre se volna igazán szükség: a lakossági kötvényeladásokból már félévkor kijött az államháztartás éves deficitjének finanszírozása.

A féléves számok persze még biztosan csúnyák lesznek – ezt mutatja, hogy a központi költségvetés adóssága elérte a 25 290 milliárd forintot az ÁKK legutóbbi jelentése szerint. Ez a múlt év végi leszorított adósságszám idején mértnél még mindig közel 600 milliárd forinttal nagyobb, de legalább bő 180 milliárd forinttal alatta van az első negyedéves értéknek. A múlt év végén az államháztartás maastricti adóssága a GDP 75,3 százalékát érte el, ám az első negyedévben – részben a vártnál rosszabb növekedési adatok, részben pedig az állami számlák feltöltése miatt – a részarány 77,2 százalékra emelkedett. A féléves szám ennél csak jobb lehet: a központi költségvetés adósságának csökkenése mellett azért a nominális GDP emelkedésére is lehet számítani, hiszen azért a második negyedévre jobb eredményeket vár mindenki. A növekedési ütem mellett azonban már a vártnál kisebb infláció már a kormány ellen dolgozik.

Az ÁKK jelentése szerint az adósság féléves növekedésének hátterében részben a kedvező piaci helyzetben megvalósított nettó forintkibocsátás áll: döntően a lakosságnak közvetlenül értékesített állampapírokból 1560 milliárd forintot adtak el. Ebből fedezték a lejáró devizaadósságot (962 milliárd forintot fizettek vissza), így aztán 27 százalékra csökkent ennek aránya a teljes tartozásállományon belül. Ez azért még távol van a történelmi mélyponttól – a devizaadósság aránya 2004 szeptemberében volt 24 százalék alatt –, de Barcza György ÁKK-vezér szerint ez egy-két éven belül elérhető.

Az év végére mindenesetre a tervek szerint a tartozásállomány összesen valamivel több, mint ezermilliárd forinttal emelkedik majd a tavalyihoz képest, és így érhető el a 75 százalékos arány – ehhez azonban a nominális GDP 4,3 százalékos növekedése, vagyis az eredetileg tervezett 2,5 százalékos növekedés 1,6 százalékos infláció (és 2,1 százalékos GDP-deflátor) tartozna. Annyi már most látszik, hogy mindez nehezen jöhet össze, vagyis az adósság se nagyon emelkedhet a hiánnyal együtt. Ebben viszont segíthet az uniós pénzek beérkezése: tavaly közel 600 milliárd forintot tartott vissza Brüsszel, és ha ez az összeg az idén megérkezik az állami számlákra, akkor tovább javul a finanszírozási helyzet.

Keresztbe valóban csak a statisztikai módosítások tehetnek. Ha az Eurostat megköveteli, hogy az Eximbank egyes hiteleit is számolják el adósságnövekedésként az nemcsak azért kínos, mert eleve emeli az adósságszámokat, hanem azért is, mert még a kiszámíthatóságukat is nehezíti. A központi költségvetés adóssága és a maastrichti mutató között nagyjából 600-700 milliárdnyi ráadás van, ennek egy jelentős része fix tétel. Ez még 50-60 milliárdnyi önkormányzati adósság, százmilliárd Gripen-tartozás, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Richter-részszvényre átváltható 280 milliárdos kötvénytartozását jelenti, ami nagyjából állandó. Sötét lónak a kormányzathoz sorolt vállalatok tartozásának növekedése számít: csak tavaly itt 120 milliárd volt a növekedés, az elmúlt öt évben pedig 220 milliárd. Ha az Eximbank is a rendszer részévé válik kötelezően, akkor ezen a soron újabb nagy költekező jelenik meg, amelyre a pénzügyi kormányzatnak kisebb a hatása.