Gyengült a kínai nagyipar

Ráléptek a fékre júliusban a kínai nagyvállalatok: a statisztikai hivatal által többségében állami cégeknél elvégzett felmérések alapján készülő beszerzésimenedzserindex (PMI) 49,9 pontra süllyedt a feldolgozóiparban. A mutató ezzel öt hónapja először került az 50 pontos növekedési küszöb alá (júniusban még éppen ennyi volt, és elemzők most is erre számítottak). A másik kínai PMI, amelyet a Caixin és az IHS Markit Economics állít
össze, éppen ellenkező irányba ment: a zömmel kisebb magánvállalatokra fókuszáló index 17 hónapja először került 50 pont fölé, a júniusi 48,6 pontról 50,6-ra ugorva.

A kép nem annyira ellentmondásos volta miatt lepte meg az elemzőket, mint inkább azért, mert a kormányzati ösztönzéstől éppen fordított hatást vártak. A főleg az infrastrukturális beruházásokra alapozó fiskális költekezés, illetve a monetáris lazítás által biztosított forrásokhoz elvben az állami nagyvállalatok férhetnek inkább hozzá, miközben a kisebb cégeket megviselheti a magánbefektetések gyengélkedése.

Elmosta a víz

A hivatalos adat romlását a gyenge kereslet és a lassuló befektetések mellett a júliusi áradásokkal is magyarázta a statisztikai hivatal, és egyes elemzések is a főleg a Jangce folyó nagyipari vidékét sújtó természeti csapásban látják a kétféle PMI közti eltérés okát – idézte például a JPMorgan véleményét a CNBC. A több tucat halálos áldozattal is járó esőzések az élelmiszerárakat is felfelé hajtották.

A részindexek is vegyesek: a statisztikai hivatal adatai szerint mind az új megrendelések mutatója, mind a termelésé, mind az exporté gyengült, a Caixin/Markit viszont az új megrendelések és a beszerzési tevékenység élénkülését mutatta ki. A külföldi elemzők többnyire megbízhatóbbnak tartják a Caixin-féle mutatókat – a kínai statisztikai hivatal adatait általában fenntartásokkal kezelik –, ezzel együtt se beszélnek a fellendülés erősödéséről. A derűlátók is csak annyit mondanak, hogy a gazdaság kezd stabilizálódni, de ez még nem segít az olyan gondokon, mint a túl sok fölösleges kapacitás, illetve az államtól való túlzott függőség.

Általános várakozás szerint a kínai vezetésnek egyelőre nincs más választása, mint hogy folytassa az infrastruktúra-fejlesztésre alapozó ösztönzést, ha fenn akarja tartani a 6,5-7 százalékos éves növekedési célszámot (a második negyedévben az elsővel megegyezően 6,7 százalékos volt a bővülés, ez kicsit jobb a vártnál, de így is a legalacsonyabb a globális válság óta). Érdemes arra is odafigyelni – tették hozzá a Reuters által megkérdezett szakértők –, hogy a szolgáltatási szektor hivatalos PMI-je 0,2 százalékponttal 53,9 pontra javult júliusban, de ezen belül az építőipari, illetve az ingatlanpiaci szolgáltatások bővülése lassult, ami azt mutatja, hogy a legújabb lakásépítési boom is elérhette már a csúcsát. Peking viszont épp a szolgáltatási szektortól vár erősebb teljesítményt, mivel csökkenteni akarja nehézipar, illetve a feldolgozóipari export jelentőségét.