Nemcsak a fiatalok munkanélkülisége sújtja az Európai Uniót, hanem az is, hogy sok huszonéves nem is tanul és nem is dolgozik (NEET). Tavaly a 20 és 24 évesek közül az EU-ban 17,3 százalékos volt az arányuk, ami 1 százalékpontos növekedés 2006-hoz képest az Eurostat szerint. Magyarországon ezzel ellentétes folyamat játszódott le az időszakban: 16,5 százalékra esett az iskolába nem járó és munkát sem vállaló fiatalok aránya. Lengyelországban 17, Szlovákiában 19, Romániában 24 százalék feletti a NEET-fiatalok aránya, vagyis magasabb, mint Magyarországon, ugyanakkor a cseh 11 százalék alatti ráta irigylésre méltó.
Mint ahogyan a munkanélküliségi rátát, a se nem dolgozók, se nem tanulók számát is befolyásolja a közfoglalkoztatás – mutatott rá a Világgazdaság kérdésére Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki kutatója. A tartósan több mint 200 ezer közfoglalkoztatott közül 30 ezernél is több a 25 év alatti. Hárs Ágnes szerint aki kikerül az iskolarendszerből, s közmunkássá válik, később nagyon nehezen tud magasabb hozzáadott értékű munkát végezni. Ebben a korosztályban még annyira nem jellemző az elvándorlás, vagyis ez nem igazán torzítja a statisztikát.
Az alacsony képzettségűeket beterelik a közfoglalkoztatás keretein belülre, de a magasan képzett fiatalok is könnyen találnak állást a versenyszférában. A munkaerőhiány ugyanis megkönnyíti a pályakezdők elhelyezkedési esélyeit is.
Ugyanakkor továbbra is gondot jelent, hogy kevés diplomásnak van szakmai tapasztalata addigra, mire elkezd dolgozni: Magyarországon a 20 és 24 év közöttiek mindössze 6,4 százaléka dolgozik és tanul egyszerre, ami jóval elmarad a 17 százalékos uniós átlagtól. A folyamatok azonban itt is javulnak, hiszen 2006-ban még csak 4,5 százalékos volt ez az arány.
A szélsebben értelmezett, 15 és 24 év közötti korosztályban 11,6 százalékos volt az iskolába és munkába sem járók aránya az Eurostat kimutatása szerint. Ez nem csak hogy alacsonyabb, mint a 2014-es 13,6 százalékos arány, de a válság kitörése, 2008 óta nem láthattunk ilyen kedvező számokat. Habár összetételükről pontos információk nincsenek, az sejthető, hogy az arányok nem változtak jelentősen 2014 óta. Tavalyelőtt a KSH elemzése szerint a NEET-fiatalok között voltak betegséggel, fogyatékossággal élők, akik emiatt nem tudnak dolgozni. Voltak gyermekgondozási ellátást igénybe vevők, illetve olyanok, akik tanulmányaikat szüneteltetve, valamilyen más kreatív, de nem fizető tevékenységet folytattak, vagy egyszerűen csak szabadon, kötöttségmentesen kívánták élni az életüket. Többségüket azonban a megfelelő (vagy sok esetben a bármilyen) munka hiánya sorolta ebbe a csoportba. Komoly gond, hogy a nem tanuló és nem dolgozó 15–24 évesek mintegy kétötöde legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett. Ők nagyon nehezen foglalkoztathatók.
A NEET-fiatalok számának várható tendenciáját Magyarországon rendkívül nehéz meghatározni, hiszen ellentétes tényezők befolyásolják a létszámukat. A növekvő munkaerőhiány felszívja a diplomásokat és a szakképzetteket, ugyanakkor a tankötelezettségi korhatár leszállítása ellentétesen hat. Az sem kedvez, hogy a főiskolások és egyetemisták összlétszáma folyamatosan csökken – gyorsabban, mint ahogy a demográfiai okok indokolnák. Ahogy a teljes munkaerőpiacra, úgy a fiatalokra is nagy hatással lesz a közfoglalkoztatás alakulása: ha visszaesne a közmunka, akkor megemelkedne a NEET-fiatalok száma is.
Hárs Ágnes úgy véli, hogy a tankötelezettségi korhatárt vissza kellene állítani 18 évre a mostani 16-ról, és több diáknak kellene részt vennie a felsőoktatásban, ez ugyanis javítaná a helyzetet. „Versenyképes szakmát is kell a fiatalok kezébe adni, amivel el tudnak helyezkedni a vállalatoknál” – hangsúlyozta. A szakképzést pedig közelebb kellene hozni a munka világához, vagyis a cégeket be kellene vonni a gyakorlati oktatásba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.