Többen jöttek Magyarországra, mint ahányan elmentek

Egyre súlyosabb demográfiai válság sújtja az Európai Uniót. A tavalyi volt az EU megalakulása óta az első év, amikor többen haltak meg, mint amennyien születtek. A 135 ezres természetes fogyáshoz nagyban hozzájárult, hogy magas az ezer lakosra jutó bolgár, magyar, horvát és román fogyás.

Magyarországon 40 ezerrel többen haltak meg, mint születtek, ezt azonban ellensúlyozta a migráció. A Központi Statisztikai Hivatal ugyan rekordmagas, 33 ezret meghaladó kivándorlásról számolt be a tavalyi évben, az Euro­stat jelentése szerint a „nettó migráció” pozitív volt: 14 ezer főt tett ki. Vagyis többen jöttek az országba, mint amennyien kivándoroltak. Az EU népességéért sem kell aggódni, hiába haladták meg a halálozások a születések számát, a lélekszám ennek ellenére 510 millióra nőtt az egy évvel korábbi 508,3-ről. Ez annak köszönhető, hogy a nettó migráció csaknem 1,9 millió főt tett ki. Ez elsősorban a menekültválság eredménye, de az EU fejlett országai másoknak is kedvelt céljuk.

Az EU mostani 28 tagállamának az összesített népessége 1960-ban még csak 407 millió volt, vagyis azóta több mint 100 millióval többen élnek az uniós országok területén. A népességnövekedés azonban lelassult: a 2005 és 2016 közötti periódusban évente átlagosan 1,5 millió fővel bővült az EU népessége, ami a felét sem éri el a 60-as években jellemző 3,3 milliónak.

A modern kori történelemben, 1955 óta az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) szerint gyakorlatilag egyetlen régió népessége mutatott csökkenő tendenciát, ez pedig Kelet-Európa. Habár a világban a háborúval sújtott területeken zuhant is a népesség, Kelet-Európán kívül nem látható olyan nagyobb térség, ahol ötéves periódusokban trendszerű népességcsökkenés lenne. A rendszerváltás időszaka, vagyis a 90-es évek eleje óta 18 millióval csökkent a régió népessége.

Nemcsak a gyenge születésszám, hanem az elvándorlás is rontja a térség helyzetét. A keleti és a balti országok lakói közül az EU-csatlakozás után egyre többen a jobb munkalehetőség és a magasabb életszínvonal miatt Nyugat-Európába vándoroltak. Magyarország azonban továbbra sincs a legveszélyeztetettebb országok között, hiszen nemcsak elvándorolnak az országból, hanem vannak, akik ide is jönnek. Az ENSZ becslése szerint Magyarország 2005 és 2015 között pozitív vándorlási egyenleget tudott felmutatni, ami a térségben fejlettnek számító Csehországon kívül elég kevés országnak sikerült.

AZ OECD több alkalommal figyelmeztetett: a lakosság kivándorlása egyre súlyosabb gondokhoz vezethet. Az elvándorlás időszakában alacsonyabb lesz ugyan a munkanélküliség, és a növekvő hazautalások javítják az országok helyzetét, de a munkaképes korú lakosság csökkenése és a képzett fiatalok elvándorlása a gazdasági növekedés korlátjává válhat. Ha pedig nem változik meg a trend, akkor az idősek eltartása ró majd óriási terhet a keleti országokra.

A politikusok – a legtöbb kutatás szerint – keveset tehetnek azért, hogy a kivándorolt népességet hazacsábítsák. Leginkább azzal próbálkozhatnak, hogy elősegítsék az ország felzárkózását, ami csökkenti a kivándorlást. A legtöbb kelet-euró­pai ország gyors konvergenciát ért el az elmúlt évtizedekben a nyugati országokhoz: Csehország, Szlovénia és Szlovákia egy főre jutó GDP-je már alig 20 százalékkal marad el az EU-átlagtól. A Financial Times egyik cikke szerint a fejlődés és a jobb munkalehetőségek azok, amelyek csökkenthetik a kivándorlást. Magyarország ma már az EU-átlag 70 százalékát közelíti az egy főre jutó GDP-ben a húsz évvel ezelőtti 50 után. A nagy fejlődést mutató országok népessége nő, míg a legszegényebbeké – mint Románia, Bulgária vagy Albánia – visszaesik.