Valóságos ír tündérmese

Ilyesmi csak a mesében történik, vélekedett a Nobel-díjas Paul Krugman is, aki az ír mondavilág tündérmanójának, az aranykincsét a szivárvány mögé rejtő zöld kis koboldnak tulajdonította a hihetetlen eredményt, amit komolyan venni persze nem lehet. Ezzel a nézetével egyáltalán nincs egyedül, hiszen az ír politikai paletta számos szereplője szintén nevetségesnek nevezte a bruttó hazai termékről (GDP) kiadott számokat. Az Eurostat a napokban közzétett adatsora és nemrégiben kiadott közleménye azonban megerősítette ezeket. Akadnak, akik attól tartanak, hogy Írország megint a figyelem előterébe kerül, amire semmi szükség. Mások attól félnek, hogy a szigetország lejáratja magát. Aidan Regan, a University College professzora szerint az a legnagyobb baj, hogy a nemzeti számlák rendszere hitelét vesztette, de egyéb veszélyt is rejt magában ez a helyzet: a magas mutató alapján költségvetést készíteni vagy költekezésbe kezdeni nem lehet.

Ám a huszonhat százalékos növekedés tény, nem tündérmese. Nominálisan 32 százalékkal, 63 milliárd euróval 250 milliárdra, rekordszintre emelkedett a GDP. Meglehet, egyszeri hatás érte az ír gazdaságot. De az Eurostat szerint elképzelhető, hogy nem. Ahol nemzetközi vállalatok működnek, s a gazdaság kicsi és nyitott, ott minden elképzelhető. Miután a fejlett országok kormányai és a nemzetközi intézmények egyre keményebben léptek fel az adóelkerülés és az adócsalás ellen, néhány információtechnológiai és gyógyszeripari cég – a neveket egyelőre bizalmasan kezeli Dublin – a sokat bírált adóparadicsomokból visszavitte az alacsony társasági adót kivető Írországba a szabadalmakban megtestesülő szellemi tőkéjét. Hasonló okokból több vállalat a külföldi bérgyártást írországinak tüntette fel. S ehhez jön még, hogy a repülőgép-lízingelő cégek gépbeszerzései is megdobták a GDP-t. A nettó export megduplázódott, 102 százalékkal emelkedett, a tőkeállomány pedig 300 milliárd euróval, azaz negyven százalékkal ugrott meg.

Mindez persze megdöbbentő hatást fejt ki a legfontosabb mutatókra. Az ír pénzügyminisztérium és az Eurostat közleményei is tükrözik ezeket a hirtelen elmozdulásokat. Az államadósság, amely 2013-ban a GDP 120 százalékán tetőzött, most 78 százaléknál jár. A költségvetésben 1,8 százalékos a többlet, a folyó mérlegben pedig 12 százalékos a 2008-as hatszázalékos hiány után. A pénzügyminisztérium is figyelmeztet azonban: nagy óvatossággal kell értelmezni ezeket az arányokat. Hiába lódult meg például az árukivitel, a foglalkoztatási helyzet emiatt nem javult, mert a termékeket külföldön gyártották, csak az anyacég települt Írországba. S ha kiszűrnénk a tavalyi hatásokat, akkor alighanem azt kapnánk, hogy az ír gazdaság tavaly öt-hat százalékkal bővült a múlt évi 8,5 százalék után. Ami azért jól érzékelteti, hogy Írország szépen kiverekedte magát az ingatlanpiaci és bankválságból. Jövőre is még 3,4 százalék várható a hivatalos dublini prognózis szerint, ám a Deutsche Bank szerint csak 2,9. A lassuló növekedési iram persze részben a Brexit következménye: Írország az egyik legnagyobb kárvallottja lehet az Európai Unióból való brit kilépésnek.