Görög és magyar út a válságkezelésben

A görög és magyar gazdasági válsághoz vezető számos közös ok mellett voltak egyedi tényezők is

A két ország esetében a válsághoz vezető útnak voltak közös pontjai (pl.: ikerdeficit, magas kiinduló államadósság, romló versenyképesség), illetve a két országra jellemző egyedi tényezői is. A hasonlóságok között kiemelendő a fiskális politika lazasága, ami több más probléma forrásává is vált. A globális likviditásbőséget arra használta fel mindkét ország, hogy gazdasági reformok helyett éveken át magas költségvetési hiánnyal és folyamatosan emelkedő adósságrátával tartsa fenn a növekedését. Magyarország sérülékenységét tovább növelte, hogy az eladósodás jelentős része devizában, illetve a külfölddel szemben történt. Görögország pedig módszertanilag megalapozatlan adatközlésekkel igyekezett elfedni a magas hiányt és adósságot. Mindkét országban alacsony volt a munkapiaci aktivitás és magas az adóelkerülés, ami jelentős részben a nem megfelelő adó- és szociális rendszer eredményeképpen alakult ki. A laza fiskális politika mellett a monetáris politika egyik országban sem élénkítette a növekedést - Görögországban az euró bevezetése, Magyarországon pedig a magas külső finanszírozási igény és a valamennyi szektorra jellemző magas devizaadósság állomány miatt. Mindezek a versenyképesség romlásához vezettek, amit számos mutató tükrözött. Mindazonáltal Görögországban az euróövezeti tagsághoz kapcsolódó alacsony állampapír-piaci hozamok akadályozták az egyre növekvő versenyképességi és fiskális problémák felszínre kerülését.

Míg azonban Magyarország esetében már a 2008-as válságnál felszínre kerültek a problémák, addig Görögországnál csak a 2010-ben indult eurózóna adósságválság során vált egyértelművé a magas sérülékenység. A befektetői aggodalmakat tükröző pénzpiaci mutatók rövid idő alatt ugrottak meg drámaian mindkét országnál. A magyar benchmark 10 éves állampapír hozam 2008. október elején pár nap alatt több mint 200 bázisponttal emelkedett, és a hitelminősítők is ekkor kezdték el rontani hazánk hitelbesorolását. Görögország válsága 2012 elején csúcsosodott ki, amikorra a hitelminősítők lényegében csődben lévőnek értékelték az országot, melyet a hozamok megugrása is tükrözött.

A hasonló kiindulópont ellenére a válságra adott válaszok, a választott válságkezelési technikát, valamint annak eredményességét is figyelembe véve merőben különböztek. A görög gazdaságpolitika a nemzetközi hitelezők elvárásainak többé-kevésbé megfelelő, jellemzően belső leértékelést (pl.: csökkenő béreket, magas munkanélküliséget) és megszorító intézkedéseket tartalmazó politikát folytatott. Ezzel szemben Magyarország inkább nemkonvencionális, az egyensúly mellett a foglalkoztatást és a növekedést is szem előtt tartó intézkedések sorozatát hajtotta végre.
 
A válságkezelési intézkedések fókuszát Görögországban a megszorító programok, míg Magyarországon a növekedésösztönző strukturális intézkedések jelentették

Görögország számára a válság kezelése során az ördögi kört az jelentette, hogy a romló egyensúlyi mutatókra adott válaszul a gazdaságpolitikai döntéshozók különböző megszorító intézkedéseket hoztak , melyek a kereslet visszafogásán keresztül hozzájárultak a recesszió elmélyüléséhez. A gazdaság visszaesése egyúttal mérsékelte a költségvetési bevételeket, ami tovább rontotta a költségvetési egyenleget, ez pedig újabb és újabb fiskális kiigazításokat igényelt.  Magyarországon viszont a válságkezelésnek kettős célja volt: a fennálló költségvetési egyensúlytalanságok csökkentése mellett a strukturális problémák orvoslása a gazdasági növekedés beindítása érdekében.

A görög kormányok 2010 és 2015 között összesen 11 megszorító csomagot vezettek be. Ezek során többek között befagyasztották a közalkalmazottak béreit, megszüntették a közalkalmazottaknak járó 13. és 14. havi juttatásokat, valamint tömeges elbocsátásokra is sor került. A nyugdíjakra különadót vetettek ki, és többszöri nyugdíjcsökkentést hajtottak végre. Mindezeken felül csökkentek az oktatási, egészségügyi, és honvédelmi kiadások is. Bevételi oldalon a görög kormányok számos új adónemet vetettek ki az ingatlanokra, az importautókra, de bevezettek luxus-, és szolidaritási különadókat. Jelentősen nőtt mindhárom áfakulcs, és emelkedett a személyi jövedelemadó és a társasági adó általános kulcsa, valamint a nyugdíjjárulék is. A görög állam erőteljes privatizációt hajtott végre az elmúlt években, és a legutóbbi, harmadik hitelprogram értelmében vállalást tett további 50 milliárd eurós privatizáció végrehajtására.

Magyarország a görög válságkezeléstől alapvetően eltérő utat választott. A bevételi oldalon az adóreform során a munkát és tőkét terhelő adók irányából a fogyasztási, forgalmi típusú adók felé tolódott a hangsúly. Ennek részét képezték olyan strukturális reformok, mint az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó bevezetése, a munkaerőpiacot érintően a Munkahelyvédelmi Akcióterv elindítása, a korhatár előtti nyugdíjak szigorítása, más területeken a társasági adó kulcsának mérséklése 500 millió forintos értékhatárig, illetve a fogyasztási és forgalmi adók kulcsának emelése. Emellett bevezetésre kerültek a válságadók és szektorális különadók a tehermegosztás céljával. További cél volt az adóelkerülés csökkentése, amellyel kapcsolatos legjelentősebb intézkedés az online pénztárgépek bevezetése. Ennek hatására az áfabevételek olyan mértékben emelkedtek, mintha körülbelül 2 százalékpontos kulcsemelés következett volna be. A bevétel növekedés azonban nem járt az adóemelésekre jellemző gazdaságtorzító hatással, hanem erősítette a tisztességes versenyt, és fehérítette a gazdaság működését.

Kiadáscsökkentő lépésekre Magyarországon is sor került, de jelentősen eltért az intézkedések jellege. A strukturális reformok nyomán a nyugdíjrendszer felülvizsgálatra került, az álláskeresők segély helyett a közmunkaprogramban jutnak munkához. A bevezetett munkaerő-piaci intézkedések hatására a válság előtti időszakhoz mérten is emelkedett a magyar munkavállalók gazdasági aktivitása, és csökkent a munkanélküliség.

Míg a magyar költségvetési egyenleg érdemben javult, Görögország ezt nem tudta teljesíteni. A válság előtti években egyik ország sem tartotta be a költségvetési hiányra előirányzott 3 százalékos célértéket. A 2008-2009-ben végrehajtott magyar fiskális konszolidáció valamelyest stabilizálta a költségvetés egyenlegét, ugyanakkor a kiigazítás a gazdasági növekedés rovására történt. 2011-től viszont, az említett kiadási és bevételi oldalt is érintő stabilizációs lépések mérsékelték a költségvetési hiányt, így ezt az évet követően a hiány egyszer sem lépte át a maastrichti deficitcélt. Görögországban a 2009-es rekord méretű költségvetési deficitet követően sem sikerült fenntarthatóvá tenni az ország fiskális pozícióját. Míg a válság előtti évekhez képest az Európai Unióban a magyar költségvetési egyenleg javult a legnagyobb mértékben, Görögország csak kismértékben és időszakosan volt képes csökkenteni a hiányt.

A válság előtt mindkét országban meglehetősen magas volt az államadósság, de Magyarországon 2011 óta már csökkent, míg Görögországban tovább emelkedett. A magyar GDP-arányos államadósság egészen 2010-11-ig emelkedett, többek között a 2008-09-ben felvett EU-IMF hitel következtében, ekkor azonban a gazdaságpolitika kifejezett szándékává vált az államadósság csökkentése, ami 2011 óta minden évben meg is valósult. Mindeközben Görögország három hitelprogramot írt alá, és a 2010 után kialakuló adósságválság során az államadósság kirívóan magas szintekre emelkedett. A 2012-es adósságátstrukturálást követően a GDP-arányos bruttó adósság tovább nőtt, így az már évek óta a GDP 180 százaléka körül alakul.

A görög GDP válság alatt bekövetkezett visszaesését és az infláció hatását kiszűrve a jelenlegi, 2015 év végi görög nominális adósságállomány a GDP-hez viszonyítva hozzávetőleg 50 százalékponttal alacsonyabban alakulna, vagyis az adósságráta emelkedéséhez a nevező számottevő csökkenése nagyban hozzájárult.

A hazai válságkezelés hatékonysága az érdemben javuló pénzpiaci mutatókban is tetten érhető, de a versenyképességben mindkét országban további javulásra van szükség

Összességében a kevésbé súlyos kiinduló helyzetnek, a nemzetközi intézményektől igénybe vett kisebb arányú segítségnek és az eltérő válságkezelésnek betudhatóan a magyar gazdaság sérülékenysége a KKE-országok szintjének közelébe csökkent, míg a görög gazdasági mutatók továbbra is elmaradnak az eurózónás országok mutatóitól. A magyar benchmark hosszú állampapír hozamok mára lényegében konvergáltak a lengyel hozamokhoz, a 130-160 bázispont körül ingadozó CDS-felár pedig jelentős korrekciót jelent a válság során látott szintekhez képest. Emellett szintén a javuló folyamatokat jelzi, hogy a Fitch az idén befektetésre ajánlott kategóriába emelte az ország hitelbesorolását, illetve április elején a nemzetközi intézményektől igénybe vett adósság utolsó részlete is törlesztésre került. Görögország ugyanakkor továbbra is erősen spekulatív besorolással rendelkezik a hitelminősítőknél, 5 éves CDS-felárát 1035 bázispontos, kiemelkedően magas szinten jegyzik, és növekvő pályán van a nemzetközi intézmények felé fennálló adósságállománya.

A gazdaság és a költségvetés stabilizációjával 2012 után a magyar gazdasági növekedés is beindult. Míg 2008 és 2012 között a magyar GDP éves szinten átlagosan 1 százalékkal zsugorodott, addig az elmúlt három évben 2,8 százalékos növekedést mérhettünk. A görög GDP a válság alatt éves átlagban nagymértékben, 5,3 százalékkal mérséklődött, és 2013-2015 között továbbra is 0,9 százalékos GDP-visszaesést regisztráltak. Ugyanakkor a tavalyi harmadik görög mentőcsomag után már láthatóak a görög gazdasági kilábalás első jelei is. Megindult a görög bankrendszer likviditásának javulása (pl. vállalati és lakossági betétállomány stabilizálódása, EKB által nyújtott sürgősségi likviditási segítség lassú mérséklődése), míg a nemzetközi hitelezők alacsony kamatozású hitelei az adósságfinanszírozás könnyítésén keresztül növelhetik a fiskális politika mozgásterét.

Közös strukturális hiányosság volt a válság előtt az alacsony foglalkoztatottság, ami Magyarországon nagymértékben javult, míg Görögországban csak kisebb mértékben. Az aktivitási ráta Magyarországon a válság előtti 5 év átlagos 61,2 százalékáról 2016 első negyedévére 69,7 százalékra emelkedett, míg Görögországban 66,2 százalékról mindössze 1,8 százalékpontnyit javult. A foglalkoztatás növekedése Magyarországon részben az állami közmunkaprogram, nagyobb részben azonban a versenyszektorbeli foglalkoztatás bővülésének a következménye.

A magyar válságkezelési módszer eredményesebbnek tekinthető, ugyanakkor mindkét országnak tovább kell javítania versenyképességét. A Világgazdasági Fórum (WEF) éves versenyképességi rangsorában a kétezres években mindkét ország jelentősen visszaesett, melynek hátterében az alacsony munkatermelékenység, a nagyméretű állami újraelosztás, az innováció alacsony szintje és a gazdaság intézményi hátterének gyenge minősége áll. E területeken elért fejlődéssel, valamint az oktatás és egészségügy fejlesztése révén mindkét ország lényeges versenyképességi előrelépést mutathatna fel. Görögországban további országspecifikus tényező az exportkapacitás gyengesége, illetve a bankrendszert övező bizonytalanság. Magyarországon a fő cél az aktivitás és a termelékenység növelése, valamint az állami hatékonyság javítása lehet. Az aktivitást az adórendszer és munkaerő-piaci eszközök egyaránt ösztönözhetik, de egyik legfontosabb feltétele a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettségek elérése. A termelékenység javításához szükséges a humán erőforrások javítása, valamint a kutatás-fejlesztési ráfordítások növelése.

Az állam részéről további, a hosszú távú versenyképességi potenciált javító lépés lehetne a jobb intézményi környezet, a bürokrácia csökkentése és a közszolgáltatások minőségi fejlődése.