Vészjelek a globális gazdaságban

A globális gazdaság növekedési irama hat éve lassul, mert a fejlett régió képtelennek bizonyult a kereslet élénkítésére, a termelékenység javítására és a jövedelmek egyenlőbb elosztására, ám részben ennek következtében a fejlődő térség is szerényebb ütemben bővül. Ezt tükrözi a világkereskedelem pangása. A protekcionizmus külpolitikai fegyverré válik, miközben a csendes-óceáni és a transzatlanti kereskedelmi megállapodások nem kínálnak igazi megoldásokat. Ezt tartalmazza az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (Unctad) szerdán közölt jelentése.

Az Unctad elemzésének szerzői szerint a világgazdaság törékeny állapotban van, a növekedés idén nem éri el a tavalyi és a 2014-es szintet, alighanem 2,5 százalékon reked meg. A fejlett gazdaságok közepesen gyenge teljesítménye 2008–2009 óta tart, s ebben nem várható érdemi változás. A fejlődő országok lendületet veszítenek,   ráadásul az eddig számítottnál nagyobb mértékben. Ha a fejlettek nem váltanak irányt, a fejlődők kilátásai sem javulnak, így valóságos ördögi kör alakulhat ki. Az előre nem látható sokkok globális hatásai megsokszorozódhatnak.

Az Unctad a brit uniós kilépést is a globális gazdaságot ért sokknak tekinti. Ebben a helyzetben az körvonalazódik idén, hogy az Egyesült Államok gazdasága szerényebb ütemre vált, hiába tették rendbe a bankokat és alkalmaznak rendkívül laza monetáris politikát, a háztartások adóssága és az erős dollártól szenvedő vállalatok miatt erőteljesebb ütemre nem is lehet számítani. Európában az eurózónán kívüli országok teljesítettek jobban, mert hatóságaik hajlandónak látszanak arra, hogy pénzügyi buborékokat fújjanak fel. Japán számos problémával küzd, a lakosság elöregedésétől a lanyha belső fogyasztásig, s mind ez ideig nem sok sikert arattak a kormányzati erőfeszítések a gazdaság ösztönzésére.

„New dealt”, azaz új megállapodást sürget a vezető gazdaságok körében az Unctad, hogy kezelni lehessen a termelékenység fékeződéséből, az egyenlőtlenség növekedéséből, az elégtelen keresletből és az emelkedő adósságból fakadó feszültségeket. Az új politikának jobban kell támaszkodnia a progresszív adózást, a tágabb szociális programokat és az infrastrukturális beruházásokat megvalósító aktív fiskális politikára, amelyet a monetáris politika támogathat. A liberalizációt és deregulációt szorgalmazó szokványos strukturális reformjavaslatokon is túl kell lépni a termelékenység növelése, a nagyobb tudást igénylő munkahelyek létrehozása felé.

Felhívja a figyelmet a tanulmány arra a tényre, hogy a termelékenység az utóbbi évtizedekben csak azokban az ázsiai régiókban emelkedett, ahol a feldolgozóipar részesedése a GDP-ben elérte a 25, illetve a 30 százalékot, és a korszerű ismeretek megszerzésével párosult. Az Unctad jelentése leszögezi: az export fokozása ma már sokkal nagyobb kihívás, nem lehet egyszerűen lemásolni az ázsiai országok módszereit, de a kormányok aktív iparpolitika meghirdetésével, a kereslet bővítésével, a beruházások ösztönzésével, a szilárd árfolyam kialakításával, meg persze a kutatás-fejlesztés támogatásával és az oktatás-szakképzés versenyképességének fenntartásával sokat tehetnek a növekedés serkentéséért.