Fiskális élénkítés kellene protekcionizmus nélkül

Már-már két éve mondja egyre hangosabban a harmincöt fejlett ipari államot a tagjai közt tudó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), hogy a lassú növekedés csapdájából a jegybankok nem tudják kivezetni a világgazdaságot.

Szükség van a fiskális politika serényebb részvételére, a szerkezeti reformokra, illetve manapság – az amerikai elnökválasztási kampányban elhangzottak miatt – a globális kereskedelem élénkítésére, vagyis a protekcionizmus elkerülésére is. Ebben az összefüggésben vizsgálja a magyar gazdasági folyamatokat is a hétfőn Párizsban közzétett előrejelzés, amely szerint 2013 óta egy százalékponttal mérséklődtek az adósságtörlesztési terhek, és így keletkezett némi fiskális mozgástér. A kormányzati tervek ismeretében ez a tér már nem bővíthető az OECD szerint. Jövőre és 2018-ban már egyértelműen tágulónak látszik a költségvetési irányvonal – a reálbérek emelkedése és az uniós pénzek nyomán újból meglóduló beruházások miatt. Ez azonban prociklikusnak bizonyulhat, s feszültségeket gerjeszthet, ahogy csökkennek a kihasználatlan kapacitások. A növekedés motorjának a belső kereslet és a magánfogyasztás ígérkezik. A fiskális politikának át kellene gondolnia a kiadások szerkezetét, s több figyelmet kellene fordítania a növekedési potenciál fokozására. Vagyis az állam az uniós alapok nyújtotta kereteken túl is ösztönözhetné az infrastrukturális beruházásokat, különösen a közlekedés-szállítási ágazatban, s szűkíthetné a közmunkaprogramot, ahogy a munkaerőpiac átalakul. Az OECD szerint a kedvezőbb hitelfeltételek előmozdíthatják a feldolgozóipari fejlesztéseket, bár a vállalkozások nyereségessége romlik az emelkedő egységnyi munkaerőköltségek miatt, aminek oka a gyengülő termelékenység. Az exportkilátások is borúsak, hiszen az érintett cégek csak árengedményekkel érvényesültek, de ez fenntarthatatlan helyzet. A magasabb bérek és a termelékenység szerény javulása miatt romlik a versenyképesség az exportszektorban, és ennek nyomán a kivitel növekedési üteme is lassul. Az infláció 2018 végére elérheti a háromszázalékos célt. A jövőre 2,5, 2018-ban 2,2 százalékosnak ígérkező GDP-bővülés azonban érdemben elmarad a cseh, a lengyel és a szlovák gazdaság teljesítménye mögött – derül ki az OECD előrejelzésének országelemzéseiből.

A világgazdaság 2017-ben 3,3, egy évre rá 3,6 százalékkal növekedhet, vagyis alulról karcolhatja a válság előtti négyszázalékos átlagos iramot. Az OECD máris megpróbálta számszerűsíteni azokat az intézkedéseket, amelyeket Donald Trump megválasztott amerikai elnök megígért adócsökkentésben és infrastruktúra-fejlesztésben, bár ezeket még ki kell dolgozni, és a kongresszussal jóvá kell hagyatni. Mint Ángel Gurría főtitkár elmondta: ha megvalósul a program, akkor jövőre a globális növekedés 0,1, 2018-ban 0,3 százalékkal lehet nagyobb. De csak akkor, ha nem emelkednek kereskedelmi akadályok, folytatódnak, illetve újra erőre kapnak világszerte a szerkezeti reformok, s ha az OECD-ben legalább a GDP 0,5 százalékára rúgó fiskális élénkítést határoznak el a terebélyesedő mozgástérrel rendelkező, főként eurózónabeli tagállamok – köztük elsősorban Németország és Hollandia.

Ha a növekedés irama gyorsul, vagyis a GDP a vártnál jobban bővül ilyen együttes globális erőfeszítés nyomán, akkor ráadásul az államadósságnak a bruttó hazai termékhez mért aránya sem változna. Költeni azonban az értelmes, a hosszabb távú növekedést támogató célokra érdemes, például az infrastruktúrára, az oktatásra, az egészségügyre, a kutatás-fejlesztésre, ezek által ugyanis a jövedelmi egyenlőtlenségeket is mérsékelni lehet.