Barcza György: Trükkök nélkül csökken az adósság

Hogyan alakulhat az idei év végére a GDP-arányos államadósság a tavalyi 74,7 százalék után?
 
– Az alaptörvény adósságszabálya szerint, ameddig az 50 százalékot nem érjük el, addig minden évben 0,1 százalékkal csökkenteni kell a rátát, ennek meg fogunk tudni felelni idén is. Az év végi adósságnál számít az euróárfolyam, a GDP alakulása vagy akár az utolsó napok állampapír-értékesítése is, így azt gondolom, hogy az év végén 74 százalék körül alakulhat a GDP-arányos adósság.

Ehhez szükség van arra, hogy a kincstári egységes számla (KESZ) állományát lecsökkentsék?

– A KESZ-számla egyenlege naponta változik. Ez egy bankbetét, amelyből lehet adósságot is visszafizetni. Ezt szokták trükközésnek nevezni, hogy az államadósság csökkenésének sikerét megkérdőjelezzék. Köznapi példával élve, ha valaki a betétjéből fizeti vissza a hitelét, akkor az nem ugyanaz, mintha a jövedeleméből tenné. A tavalyi év végére 74,7 százalékra süllyedt az adósságráta, és volt kisebb mértékű betétcsökkenés is. De tavaly betétcsökkenés nélkül is mérséklődött volna az adósság, tehát tavaly sem volt trükközés, és idén is sikerülni fog az adósság csökkentése. Elképzelni nem tudom, kinek fáj ez a folyamat, hiszen Magyarországon 1973 óta súlyos probléma az államadósság. Az adósság trendje pedig csökkenő: öt év alatt 82 százalékról 74 százalékra süllyedt.

Magyarországnak az adósság azért volt probléma, mert a költségvetés bevételeinek nagy részét kamatra kellett fordítani, emellett a versenyszférában is hátrányt jelentett, mert évtizedeken át magasabban voltak a magyar hitelkamatok, mint a régióban, nem beszélve Nyugat-Európáról. Az alacsonyabb államadósság ezt a versenyhátrányt segít leküzdeni, ráadásul a szerkezetével is igyekszünk elérni – a devizaarány csökkentése révén –, hogy ez se jelentsen problémát. A forintkamat magas szintje a magyar vállalatoknak már nem jelent versenyhátrányt a lengyelekhez vagy a románokhoz képest. A saját devizával rendelkező országok közül a régión belül Csehország után nálunk a legalacsonyabb a kamatszint. Talán a tőkepiacok „trükköznek”, hogy ez a helyzet.

Belátható időn belül sikerül elérnünk a 60 százalékos maastrichti adósságkritériumot?

– Ha reálisan nézzük, akkor évente 0,5-1 százalékpont körüli adósságcsökkentést sikerült elérni. Ez alapján 10-15 év kell, hogy 60 százalék alá tudjunk kerülni. 2008 után Írország példátlanul gyorsan tudta csökkenteni az adósságát az intenzív gazdasági növekedés miatt. A magyar 2-3 százalékos növekedés se rossz, de ha sikerülne 4-5 százalékot elérni, akkor 1,5-2 százalékponttal csökkenne az adósság évente, vagyis hat-hét év alatt elérnénk a 60 százalékot. A 2017-es évi növekedési kilátások alapján például ez jövőre már elkezdődhet.

És ha az Eximbankot beleszámolják az adósságba?

– Az Exim-hitelek külkereskedelmi tevékenységet finanszíroznak, nehezen indokolható, hogy miért lenne az államadósság része. A forrásgyűjtés is nagyrészt piaci alapú. Ha 50 százaléknál nagyobb a piaci célú és forrású hitelek aránya, akkor nem szabad beleszámolni. A döntés viszont az Eurostat kezében van, de ha a számok – akár visszamenőleg – változnak is, az alappálya akkor is csökkenő marad évről évre. Ez az ügy valószínűleg megint egy olyan kártya a brüsszeli bürokrácia kezében, amellyel nyomást próbálnak gyakorolni. Csakhogy közben haladunk előre, és egyre kisebb államadósságszámot próbálnak majd „elcsúfítani”.

Említette, hogy a devizaadósság csökkenése nagy eredmény. Ennek ellenére várható jövőre devizakötvények kibocsátása a nemzetközi piacon?

– Öt évvel ezelőtt 50 százalék volt a devizaadósság aránya, tavaly 32, idén pedig már csak 26 lehet. Ez sokat segít abban, hogy az ország külső sérülékenysége javuljon. Ez a hitelminősítőknek is fontos szempont volt – sok más mellett –, hiszen idén három felminősítést is kaptunk. A hitelminősítőknél 5 százalékpontonkénti változás egy kategóriaugrást jelent.

Horvátországban 79, Romániában 50 százalék a devizaadósság aránya, Lengyelországban pedig 35, nálunk ennél is alacsonyabb. Igaz, a cseh 13 százalék messze van. Az alapvető szerkezeti változás tehát megvalósult. További csökkentés előnyös lehet, de látni kell, hogy a forintkibocsátást sem szabad erőltetni. A piaci feltételek alapján lesz érdemes dönteni, hogy a lejáró 2,5 milliárd euróból mikor és mennyit érdemes devizában megújítani.

A jüankötvénypiacon való idei megjelenés után nagyobb mennyiségben kibocsátunk ebben a pénznemben papírokat?

– Mivel alapvetően Európába, az eurózónába exportálunk, ezért a stratégiánk az, hogy elsősorban az euróban kibocsátott állampapír legyen a fő forrás. Ugyanakkor az euróválság rávilágított, hogy vannak időszakok, amikor nem lehet kibocsátani euróban, és nem azért, mert Magyarországgal van baj, hanem azért, mert az euróövezettel. A dollár-, a jen- és a renminbipiacon is ott vagyunk, hogy több lábon álljunk. A kínai kibocsátás majd a piaci körülményektől függ, és 2017-ben is lehet ilyen tranzakció, de a japán jent sem lehet kizárni, mert jövőre lejárnak a jenkötvényeink.

A Fed kamatemelési ciklusa lehet befolyással a hazai állampapírpiacra?

– Hagyományosan erős a hatása a Fed kamatemelésének, és olyan helyzet elég nehezen képzelhető el, hogy semmilyen hatása ne legyen, de túlzott reakcióra sem számítok. Az amerikai elnökválasztás után, amikor felerősödtek a kamatemelési várakozások, a hosszú hozamainkban volt némi emelkedés, de az egész világon ez volt a helyzet. Ugyanakkor a hatás egyre kisebb, a magyar kötvénypiac egyre stabilabb. Év elején – a kínai lassulás miatti pánik közben – a régióhoz képest nagyobb volt a magyar állampapírpiaci reakció, év közepén, a Brexit alatt ugyanannyit emelkedtek a hozamaink, mint a régióban, az amerikai események után viszont nálunk volt a legkisebb hatás. A hazai kamatok ingadozása tehát egyre kisebb, a Fed és egyéb külső hatások mérsékeltebbek. A nemzetközi összehasonlítás alapján elmondható, hogy a magyar állampapírpiac a stabil, kiszámítható piacok közé tartozik.

Áttérve a lakossági állampapírpiacra, a tavalyi és az idei erős kereslet után mi várható jövőre?

– Az a fajta hozamelőny, amely a versenyképességet biztosítja, megvan a lakossági állampapíroknál. A bankbetétek kamatai nem kezdtek el emelkedni, sőt, nulla százalék közelében vannak. Ugyanakkor az a korszak, hogy korábban sokan bankbetétből vagy befektetési alapokból váltottak át állampapírba, véget ért. Most új megtakarítások elhelyezésére számíthatunk, ami csak kisebb növekedést tesz lehetővé.

Már az adósság több mint 20 százalékát adja a lakossági állampapír, az alapvető strukturális átalakulás itt is megvalósult, innentől a cél az, hogy ezt stabilan tartsuk a jövőben. 2017. január 1-jétől a lakossági állampapírok hozamszintjén nem változtatunk, de a forgalmazói jutalékon igen. Az egy és fél évesnél csökkentettük a jutalékot a bankok számára, a hosszabbaknál megmaradt az egy százalék, hogy a 3–10 éves futamidejű állampapírok értékesítésénél motiváltabbak legyenek a forgalmazók, és inkább ezek felé mozduljon el takarékoskodásban a lakosság.

Az elmúlt években nem nagyon volt infláció, jövőre viszont már lesz. Ez befolyásolhatja-e a lakosság vásárlásait?

– Az inflációkövető, úgynevezett Prémium Magyar Államkötvény iránti kereslet erősödhet, de biztosítani fogjuk, hogy az állampapír-befektetések megőrizzék az értéküket.

A Bónusz államkötvények viszont nem fogynak, mert az alacsonyra süllyedt DKJ-hozamhoz van kötve a kamatozás. Van terv a változtatásra?

– Mivel az aukciós hozam lefelé ment, ezeknek a kötvényeknek a kuponja is csökkent, és ez okozta a visszafogott keresletet. A Prémium Magyar Államkötvények kamata viszont emelkedik, mert az inflációhoz van kötve, ezek pedig a lakosság körében most nagyon népszerűek. Az a dolgunk, hogy többféle államkötvényt adjunk a lakosságnak, és ez jól működik, mert így mindig megtalálhatják a tízféle állampapírból az adott helyzetben legvonzóbbat.

Új állampapír bevezetésén gondolkodnak?

– Folyamatosan gondolkodunk. Svédországban van lottókötvény, Nagy-Britanniában bélyegkötvény. Utóbbiak lejárat nélküliek, bármikor visszaválthatók, kamatot viszont nem fizetnek, de a gyerekeket ezzel tanítják takarékoskodásra. A svéd példa a lottóhoz hasonló, kisorsolnak egy kötvénysorozatot, amelynek kiugróan magas a hozama, a többi kötvényé azonban – amelyeket nem sorsolnak ki – kamatmentes marad, de a tőkeértéke nem csökken. Hasonlít a lottóhoz, mert kiugróan magas lehet a hozam. A svédeknek már az EU-csatlakozás előtt is volt, ezért vezethették be, kérdés, hogy a magyar jogszabályi környezetben be lehet-e vezetni. De számos más ötletünk is van. Ám csak olyat szeretnénk elindítani, amely tartósan életképes lehet.

A jövőben számolnak a letelepedési kötvényekkel a finanszírozásban?

– Szerencsére nem kell ezen gondolkodnunk, mert a törvény jelöli ki az ÁKK szerepét. A törvényi előírásoknak megfelelően értékesítünk. Meghatározott, 2 százalékos kamat mellett, 5 éves futamidőre bocsátjuk ki ezeket. A kötvény értékesítése a korábbi években jelentős megtakarítást eredményezett, való igaz, hogy 2015-ben lecsökkent az eurókötvényeink másodpiaci kamata 2 százalék alá, innentől fogva bombázzák a konstrukciót, hogy nem éri meg. Azt viszont ne felejtsük el, hogy ez nem ugyanaz a piac, mint az eurókötvényeké, nincs másodpiaca, vagyis a lejáratig tartani kell, ami biztonságot ad a finanszírozásban. A felminősítésekkel kedvezőbbé vált az eurókötvények kibocsátása, ami indokolhatja a program átgondolását.