Már jövőre átalakulhatnak a zöldítési támogatás feltételei

Már folyamatban van az úgynevezett zöldítési rendszer felülvizsgálata az unióban, a kamara szerint várható e téren valamilyen könnyítés?

– A zöldítés bevezetése kétségkívül bonyolultra sikerült. Európa-szerte számos kritika érte, a gazdák részéről elsősorban a bürokratikus mivolta, illetve az esetleges termeléskorlátozó hatása miatt, míg a környezetvédők amiatt aggódtak, hogy az eredeti elképzelésekhez képest szerintük kilúgozott intézkedések kevéssé járulnak majd hozzá a biodiverzitás növeléséhez. A 2015. évi alkalmazás tapasztalatairól készített bizottsági tanulmány szerint mindkét fél aggodalmai beigazolódtak valamelyest: a zöldítésnek valóban volt enyhe termeléskorlátozó hatása, főleg az ökológiai fókuszterületek (EFA) bevezetése miatt. Egyelőre nem lehet pontosan kiszámítani, mekkora hatással jár, de különösen a parlagon hagyás miatt várhatóan csökkenti a termelési potenciált. Különböző okokból, de a biodiverzitás növekedésére vonatkozó elvárások is kevéssé teljesültek.

A most zajló háttéregyeztetéseken is látszik, hogy a másodvetés visszaszorítása mellett jövőre életszerűbbé teszik majd a tájképi elemek alkalmazására, kijelölésére vonatkozó szabályokat. A kifizető ügynökségek is szabadabb kezet kapnak ezek támogatási kérelmeinek elbírálásakor, hogy ne pár centiméteren dőljön el a jogosultság. Tárgyalnak arról is, hogy milyen szorzók mellett lehet majd az adott EFA-elemet beszámítani támogatás feltételeként.

Milyen arányban jelentettek be ilyen ökológiai fókuszterületeket a gazdálkodók?

– A 28 tagállamban összesítve a teljes használt mezőgazdasági terület mintegy 9 százalékát kitevő ökológiai fókuszterületet jelentettek be, ami már most is meghaladja az ötszázalékos kötelezettséget. Ezért nem lesz meglepő, ha az utóbbit a jövő évi felülvizsgálatnál 7 százalékra emelik, erről márciusban várható döntés.

Ez hogyan befolyásolja a magyar gazdák életét, tovább csökkenhet a termelési potenciál?

– A hazai gyakorlatban valószínűleg nem okoz majd különösebb gondot az EFA-arány növelése. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara ugyanakkor lobbizik a legnagyobb uniós gazdaszervezeten, a Copa-Cogecán keresztül azért, hogy lehetőség legyen üzemi helyett akár kistérségi szinten megfelelni az EFA-aránynak. Ez a gyakorlatban úgy nézhetne ki, hogy az egy településhez tartozó mezőgazdasági területek öt vagy hét százalékát kellene EFA-ként kijelölni – ez lehetne akár belvizesedésre hajlamos vagy egyéb terület is.

Mindenesetre az üzemszintű teljesítés szigetszerű hatása helyett ökológiai szempontból hosszabb távon kedvezőbb lenne egy nagyobb, összefüggő terület, és a települési szintű teljesítéssel minden gazda jól járna, hozzájutnának a támogatáshoz is. Arra a lényeges kérdésre viszont még nem sikerült jó megoldást találni, hogy miként szankcionálják ez esetben a nem teljesítést. Az üzemszintű EFA kijelölésnél az egyéni gazdát szankcionálják, települési szinten azonban e logika alapján mindenkit büntetni kellene, így pedig kevés az esély rá, hogy a gazdák éljenek a közös EFA-teljesítés lehetőségével.

Milyen változásokra érdemes még e téren felkészülni?

– A változások közé sorolható, hogy az ökológiai másodvetésekre legalább nyolchetes fenntartási időszakot vezetnek be: ez idő alatt nem szabad beforgatni a talajba az elvetett kultúrákat. Ezek köre is bővül, például a sziki kenderrel és a fekete zabbal. A spárga és az óriás virágosnád zöldítési szempontból állandó kultúrának minősül majd. A nitrogénmegkötő növények termesztésére rendelkezésre álló időszakok pedig a szabályozásban is jobban igazodnak majd a hazai gyakorlathoz. Változnak a beszántás bejelentésével kapcsolatos határidők is.

Mi várható a támogatások terén a zöldítéssel összefüggésben?

– Komolyabb változások a termeléshez kötött támogatások szabályaiban lesznek, de döntően ezek is az elmúlt két év tapasztalatain alapulnak, és az agrártárca, a kifizető ügynökség, az agrárgazdasági kamara, valamint a szakmai szervezetek egyeztetései eredményeként inkább a finomhangolás kategóriába sorolhatók. A hazai termesztéstechnológiához igazodóan módosulnak a többi között a felhasználható szaporítóanyag-normák az egyes kultúráknál – mint a borsó és a spenót, illetve több szemes és szálas fehérjenövénynél –, illetve a hozamelvárások is. Például a rizsnél hektáronként 2,5 tonnás termést kell majd igazolni a támogatás feltételeként. Bővül azoknak a növényeknek a köre, amelyekre termeléshez kötött zöldségtermesztési támogatást lehet igényelni.

Ezek elsősorban fűszernövények (rukkola, menta, citromfű, bazsalikom, kerti kakukkfű, orvosi zsálya, rozmaring, tárkony, majoránna), de felkerül a listára a burgonya is, ami új lendületet adhat a visszaszorulóban lévő hazai termesztésnek. Az olajtök marad, de az olajretek kikerül a támogatott körből. A termeléshez kötött gyümölcstermesztési támogatásnál pedig 2017-től magasabb összeget kaphatnak majd az intenzív, vagyis magasabb hektáronkénti tőszámmal ültetett ültetvények gazdái, míg az extenzív ültetvények dotációs feltételei nem változnak.

Meglátása szerint érdemes számolni azzal, hogy az unió 2020 után is fenntartja a mostani felállásban a közös agrárpolitikát (KAP), vagy megszűnhet a pénzbőség?

– Előreláthatóan alaposan átalakul a rendszer, de valószínűtlen a támogatások teljes megszüntetése. Az Európai Parlament a közelmúltban hozott nyilvánosságra egy 300 oldalas javaslatcsomagot arról, hogyan képzeli el a következő évtized európai mezőgazdaságát, és noha ez jelentős részben a KAP uniós költségvetési szempontból fenntarthatóbbá tételére koncentrál, ebben sincs szó a megszüntetésről. Véleményem szerint főleg a közvetlen támogatásoknál kaphat minden eddiginél nagyobb szerepet a fenntarthatóság. Azt is el tudom képzelni, hogy a teljes területalapú támogatást zöldítési feltételekhez vagy akár újabb növényvédőszer- és műtrágyahasználattal kapcsolatos feltételekhez kötik.

Persze hosszabb távon emiatt az is előfordulhat, hogy a termelők mérlegelik, megéri-e ennyi feltételt bevállalni a támogatásért cserébe, vagy inkább lemondva a kötöttségekről, a jobb minőségű földeken a nagyon professzionális termelés mellett döntenek. Egyes számítások szerint a kukoricánál hektáronként akár két tonnával is magasabb hozamot lehet elérni a támogatási feltételek megkötései nélkül, a jelenlegi agrotechnológiával. Más kérdés, hogy ennek milyen környezeti hatásai lehetnek hosszabb távon.

A javaslatcsomag milyen főbb irányokat jelöl ki?

– Több nyugat-európai tagállam részéről is felmerült, hogy az eddig a közvetlen finanszírozási körbe tartozó területalapú támogatásoknál is be kellene vezetni a tagállami társfinanszírozást, a vidékfejlesztési támogatások mintájára. Ez Magyarországnak egyértelműen hátrányos lenne, mivel megjósolhatatlan, hogy az akkori magyar költségvetésekből mekkora összeg juthat agrárcélú társfinanszírozásra. Emellett a vidékfejlesztési forrásokat tekintve se járnánk jól.

Egy hektár mezőgazdasági területre konvertálva az egy tagállamra jutó támogatási keretet, Magyarország jelenleg több közösségi támogatást kap, mint néhány nyugati ország, ám a magyar költségvetés most mindössze 15 százalékos társfinanszírozást nyújt az uniós támogatásokhoz, szemben például az olasz 50 százalékos kiegészítéssel. Nem kedvezne a hazai termelőknek az a parlamenti elképzelés sem, miszerint a beruházási célú vidékfejlesztési forrásoknál jelentősen csökkentenék a vissza nem térítendő támogatások arányát, és a visszatérítendő források felé tolnák el a finanszírozást. Kedvező viszont, hogy a britek kilépésével többségébe kerülhet a támogatások megtartását preferáló tagállamok álláspontja.