Nincs szükség élénkítésre

Alátámasztani látszottak a múlt hét utolsó kereskedési napján közzétett adatok a jegybanki döntéshozóknak a gazdaságról megfogalmazott véleményét. A kiskereskedelmi forgalom decemberben 0,6 százalékkal bővült a novemberi 0,2 százalék után, éves szinten pedig 3,3 százalékkal, szemben a múlt év végi 2,3 százalékos tempóval. Az autóvásárlások befolyásolták alapvetően az adatot. Éledezik az infláció is: a termelői árak a múlt hónapban 0,3 százalékkal emelkedtek, a novemberi 0,4 százalékot követően, az éves változás pedig 1,6 százalékos, a legmagasabb érték 2014 óta.

Nem csupán ez a két adat vonta magára a jegybankárok figyelmét, hanem a gazdaság általános állapota – a 4,7 százalékra süllyedt munkanélküliség és a kétszázalékos cél felé araszoló infláció –, amely lehetővé tette, hogy december közepén emeljék a kamatot. Az irányadó ráta 0,25 százalékponttal feljebb, a 0,50–0,75 százalékos sávba került, s idén újabb három hasonló lépés jöhet. Attól függően persze, milyen gazdaságpolitikát alakít ki a pénteken hivatalba lépő Donald Trump elnök kormánya. Ennél jobban és kevésbé is szigoríthat a Fed.

Ezt az alaptézist előrebocsátva, jó néhány regionális elnök is nyilatkozott az utóbbi napokban, Janet Yellen, a kormányzótanács elnöke pedig tanárokkal találkozva azt fejtegette, hogy rövid távon nem lát akadályokat a gazdaság előtt, hosszabb távon azonban aggasztó az alacsony termelékenység és a nagy jövedelmi egyenlőtlenség. A termelékenységet, a képzettségben és létszámban is elégtelen munkaerőt és a szerény beruházási rátát több Fed-döntéshozó is érintette, mert éppen ezen tényezők miatt nem lehetséges tartósan meredekebb növekedési pályára állítani a gazdaságot, vagyis a jelenlegi, nagyjából kétszázalékos ütemet megkétszerezni.

Rövid távon azonban lehetséges, egy-két évig, talán. Mint a chicagói tartalékbank elnöke, Charles Evans kifejtette: a gazdaságnak most nincs is szüksége erőteljesebb támogatásra. A hosszú távú kérdésekkel, a szerkezeti reformokkal kellene foglalkozni. Az atlantai Dennis Lockhart szerint a vállalkozók derűlátók, és várják a Trump által beígért kormányzati élénkítő intézkedéseket, ám ha az infláció a vártnál gyorsabb ütemre kapcsolna, akkor a Fednek is jobban rá kell lépnie a fékekre, sűrűbb kamatemelések formájában.

Mint a The Wall Street Journal írta: a jegybank korábban valóban várt volna nagyobb kormányzati fiskális támogatást, most viszont inkább attól fél, hogy a republikánus végrehajtó és törvényhozó hatalom túl sietve túl messzire megy. A megszólalók igyekeznek elkerülni azt a látszatot, hogy Trumpot bírálnák, s megjegyzik, a gazdaságpolitika részletei egyelőre nem ismertek.
A philadelphiai Patrick Harker azt mondta, hogy tartja előrejelzését, s a gazdaság elég erős kormányzati segítség nélkül is. A Saint Louis-i James Bullard a piacra hivatkozva ígéretek helyett tetteket, részletes terveket szeretne látni. S hozzátette, ha az új elnök élénkítésbe fog is, a hatás csak jövőre és 2019-ben lesz érezhető.

Trump megválasztása utáni első és viharos minapi sajtóértekezlete a piaci várakozások szempontjából nem volt meggyőző, s emiatt a befektetők lelkesedése is lohadni látszik. A dallasi Robert Kaplan ezzel összefüggésben is arra hívta fel a figyelmet, hogy az Obamacare néven ismert betegbiztosítási reform visszavonása nyomán csökkenhet a fogyasztás. A népesség elöregedése miatt is szűkül a rendelkezésre álló munkaerőtábor, és szerinte a bevándorlás lehet a megoldás, amit viszont Trump – a kampányában elhangzottak értelmében – ellenez.

A kamatemelésről is hasonlóan vélekedtek a nyilatkozó jegybankárok: Evans, Kaplan, Harker és a clevelandi Loretta Mester három szigorító lépést vizionál erre az évre, Lockhart kettőt, Bullard viszont csak egyet.