Túlfűtés esetén hűt a Fed

A jegybank lényegében elérte kettős célját: a foglalkoztatás szinte teljes, az infláció pedig közelít a kétszázalékos célhoz, emiatt hirdet erre az évre három kamatemelést a Fed – mondta magyar idő szerint szerdára virradóra John Williams, a San Franciscó-i tartalékbank elnöke.

A friss adatok alátámasztják érveit: a fogyasztói árindex (CPI) decemberben 2,1 százalékkal emelkedett, jórészt az energiaárak miatt. A magmutató, amely az energia- és az élelmiszerár-hatást szűri, 2,2 százalékkal kapaszkodott fel. A jegybank a személyes fogyasztási kiadásokat (PCE) elemzi, s a novemberi állapot szerint az így számított infláció is már 1,4 százalékos iramot diktál, a magja pedig 1,6 százalékost.

A beszédében Williams ugyanakkor felhívta a figyelmet rá, hogy ha a megválasztott elnök, Donald Trump által ígért élénkítés inflációt gerjeszt, akkor a Fednek is át kell gondolnia a kamatpályát. Hasonlóképpen foglalta össze álláspontját Lael Brainard, a kormányzótanács tagja, aki azt taglalta, hogy ha csupán a keresletösztönzést szolgálja a fiskális élénkítés, akkor inflációs nyomás keletkezik, romlik az államadósság GDP-hez viszonyított aránya, s erősödhet a dollár.

Kicsit másként érvelt William Dudley, a New York-i Fed elnöke, aki egyelőre nem látja annak veszélyét, hogy a jegybank meredekebb kamatpálya megmászására kényszerülne, mert „az infláció nem probléma”. Az Országos Kiskereskedelmi Szövetség tagjainak tartott előadásában kifejtette: örülne, ha a gazdaság a termelékenység javulása révén gyorsulna.

Vendéglátói előtt, akik a katasztrofális hatások miatt határozottan ellenzik a Trump által felvetett határkiigazítási adót, Dudley azt mondta, ez a rendszer túl bonyolultnak ígérkezik, következményei kiszámíthatatlanok. Néhány nappal azután, hogy a külföldön termelő, de az Egyesült Államokban értékesítő cégeket ilyen adók kivetésével fenyegette, Trump maga is a rendszer bonyolultságára hivatkozva visszakozott.

Ezért is nagy figyelem kísérte szerdán a 2,9 milliárd dolláros nettó vagyonnal rendelkező kereskedelmi miniszterjelölt meghallgatását. A nyolcvanéves nagyvállalkozó, Wilbur Ross üzleti pályafutását a cégfelvásárlásokra és olykor elbocsátásokkal járó átalakításokra alapozta, s akad olyan autóalkatrész-gyártó vállalat, amely a közreműködésével települt át Mexikóba. Bírálói szerint állásokat számolt fel, támogatói szerint viszont állásokat mentett meg. A kereskedelmi bizottság demokrata alelnöke, Bill Nelson azzal köszöntötte, hogy most a közérdeket az önérdek elé kell helyeznie, s ki kell vonulnia magánvállalkozásai irányításából.

A kérdésekre Ross elmondta: az említett autóalkatrész-gyárban 11 ezer amerikai állás keletkezett, s csupán néhány szakember ment Mexikóba. Az acéliparban százezer állást mentett meg vagy hozott létre, s hasonlóképpen a textiliparban is. Hozzátette: vállalkozásai révén huszonhárom ország kereskedelempolitikáját ismeri, s ebből meríti tapasztalatait, és az a véleménye, hogy kiegyensúlyozottabb viszonyokat kell teremteni.

Leszögezte: az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) felülvizsgálatával kezdi a munkát. Egy Kínával kapcsolatos kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a távol-keleti ország kifejezetten elzárkózó politikát folytat vámfalak és nem vám jellegű intézkedések révén, a cél az, hogy Peking szabadkereskedelmi retorikáját a gyakorlatához közelítsék.

Kérdésekre megismételte nézeteit: az export fokozását szorgalmazza; észszerűbb kétoldalú, mint sokoldalú kereskedelmi megállapodásokat kötni; a csendes-óceáni egyezmény (TPP) céljaival kezdetben egyetértett, de mai tartalmával már nem. A Trump által meglebegtetett 35 százalékos vámról, amellyel a külföldön termelő amerikai cégeket sújtanák, úgy vélekedett, hogy „ez bonyolult kérdés”, lehet általánosságban vagy célzottan is alkalmazni. Megemlítette, hogy nagyon fontos a társasági adó csökkentése a versenyképesség növelésére és külföldi cégek amerikai bátorítására.