A béremelés önmagában nem lesz elég

Miközben rengeteg vállalat jelentős béremelést is megadna, ha találna megfelelően képzett munkavállalókat a meghirdetett pozíciókba, számos ágazatban a minimálbér 15 százalékos, valamint a garantált bérminimum 25 százalékos emelése is akkora terhet ró a cégekre, amelyet csak nagyon nehezen tudnak kigazdálkodni.

A GKI Gazdaságkutató 931 vállalat körében végzett reprezentatív – egyelőre nem nyilvános – felméréséből kiderült, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum emelése a dolgozói létszám 24-24 százalékát érinti a kis- és középvállalatok (kkv), illetve a nagyvállalatok körében. A teljes vállalati szektorban ez 15-15 százalékra olvadhat, miután a multinacionális cégekre kevésbé jellemző a minimálbéren és a garantált bérminimumon való foglalkoztatás.

Tíz százalék feletti emelés

A kutatás szerint a cégek a foglalkoztatási költségek 11 százalékos emelésére számítanak – közölte a GKI a Világgazdaság megkeresésére. A könnyűiparban a megkérdezettek 33 százaléka ennél nagyobb, 15-20 százalékos költségnövekedésre számít, de jelentősen emelkednek a bérköltségek az építőiparban is.

Tavaly a vállalati szférában 277 ezer forint volt a bruttó átlagkereset, a költségvetési szektorban 237 500 forintot kerestek a munkavállalók. A közfoglalkoztatottak nélkül azonban fordult a kocka, hosszú idő után az állami szektor ismét jobban fizet, mint a cégek. A költségvetési szférában a bruttó kereset meghaladta a 280 ezer forintot 2016-ban, míg a vállalatoknál 278 ezer volt. A minimálbér, a garantált bérminimum emelése, valamint a munkaerőhiány idén a nemzetgazdaságban átlagosan 10 százalék körüli bruttó béremelést hozhat az elemzők szerint, az ismét visszatérő infláció miatt 7 százalék feletti lehet a reálbéremelkedés.

Szinte minden szektort, cégméretet eltérően érint a béremelés, és az sem elhanyagolható, hogy az ország melyik részén helyezkednek el. „Vannak cégek, amelyek ki tudják gazdálkodni a béremelést, legfeljebb a profitjuk csökken, de másoknak, gyaníthatóan főleg a kisebbeknek, ez súlyos gondot okozhat” – mondta a Világgazdaságnak Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) ügyvezetője. A minimálbér-emelést részben kompenzálja ugyan a munkáltatói járulék csökkentése, de csak azoknál, akiknél nagyon keveseket foglalkoztatnak minimálbérért, ilyenek például a nagy autógyárak vagy a gyógyszergyárak – vélekedett Romhányi.

Csaba László, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora azt emelte ki, hogy mint minden lépés, ez is kettős hatású. „Egyfelől csökken a magáncégekkel szembeni lemaradás, vagyis az állami cégek versenyhátránya mérséklődik, jobb emberanyagot tudnak foglalkoztatni” – mondta a közgazdász. A cégen belül azonban a minimálbér és a garantált bérminimum emelése nagy aránytalanságokhoz vezethet – mutatott rá, példaként említve, hogy a rezidensek és a fiatal szakorvosok esetében ez évek óta látható. „Nyilván minden cégnél erős lesz a további bérnyomás, ami az adott termelékenységi szint mellett veszélyes lehet” – emelte ki a szakértő, aki szerint sajnálatos, hogy most sem kötötték a béremeléseket semmiféle teljesítmény-követelményhez.

Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató elemzője szerint a járulékok csökkentése csak részben nyújt fedezetet a béremelésre, a különbözetet a vállalkozásoknak hatékonyságnöveléssel (beruházásokkal, munkaszervezéssel) vagy áremelésekkel kell előteremteniük. „Felmérésünk alapján azonban nem számítunk jelentős elbocsátásokra, a vállalatok sokkal inkább hatékonyságnöveléssel, beruházások előrehozásával kompenzálják majd a béremelést” – mondta a szakértő.

Veszélyeztetett ágazatok

Nagymértékű elbocsátások már csak a munkaerőhiány miatt sem várhatók a szakértő szerint, mert a vállalkozások jelentős részénél eddig is kihívást jelentett a szabad álláshelyek betöltése. Ezzel egybeesik a PwC múlt héten publikált, vezérigazgatók körében végzett felmérésével is, amelyben a megkérdezettek 92 százaléka mondta, hogy ezt tartja cége növekedése legnagyobb korlátjának. „Lesznek olyan ágazatok, ahol a magasabb kereslet segíti elő a béremelések fedezetének megteremtését – például a kiskereskedelemben –, vagy éppen a vendéglátásban az év elején végrehajtott áfacsökkentések” – mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor.

„Azt hinném, hogy a közepes és nagy cégeknek a társadalombiztosítási oldalon visszajut az emelés nagy része, de a kicsik bajba kerülhetnek” – vélekedett Csaba László. A nemzetközi cégeknél sokan – de persze egyáltalán nem mindenki – többet kereshetnek, mint a tisztán magyar tulajdonúaknál – tette hozzá. A kisebb cégeknél a közterhek mérséklése szerinte nem jelentős. Hasonlóképpen vannak területek – ilyen a mezőgazdaság, a kereskedelem, az idegenforgalom –, ahol a termelékenység nem fedezi a béremelést.

Fontos törekvés a bérszínvonal emelése, mert különben nem sikerül a munkaerő Nyugatra áramlását lassítani, illetve megállítani, tehát azok a vállalkozások, amelyek alacsony béreket fizetnek, egyébként sem találnának munkaerőt, ezért amúgy is csődbe mennének – fejtette ki Regős Gábor. Ha esetleg a minimálbér emelése következtében néhány cég csődbe megy is, a munkaerőhiány miatt lesznek szabad álláshelyek az országban.

A termelékenység kulcskérdés

Romhányi Balázs úgy ítéli meg, hogy a termelékenység feletti reálbér-növekedés nem fenntartható hosszabb távon. A külkereskedelmi többlet egyelőre azt a benyomást kelti, hogy a magyar export versenyképes, de ilyen gyors ütemű reálbér-emelkedéssel ez eljátszható, és nem lesz könnyű visszaszerezni pozíciónkat – mondta a KFIB vezetője. „A magyar bérek nem attól fognak felzárkózni a nyugati bérekhez, hogy elkezdünk mesterségesen emelni. Még csak az sem fenntartható folyamat, hogy a munkaerőhiány kényszeríti ki az emelést” – vélte a KFIB szakértője. Ehhez szerinte sokkal jobb oktatás, több magánberuházás és jelentősebb technológiaimport kellene.

Csaba László ezt úgy foglalta össze, hogy a közgazdaságtan viszonylag kevés vastörvényének egyike az, hogy a termelékenységi szint határozza meg a béreket. Vagyis ha – a példa kedvéért – Magyarországon feleakkora a termelékenység, mint Ausztriában, akkor még a kereskedelembe nem kerülő javak és szolgáltatások körében is jellemzően feleakkora lesz hosszabb távon a bérszínvonalunk – emelte ki Csaba László. Az ötéves bérmegállapodás lendületes további béremelést tartalmaz, ennek tartalékait azonban Csaba László nem látja. „Nyilván az lenne az igazi, ha a termelékenység és nyomában a hatékonyság nőne, így a növekedés teremtené meg a béremelés fedezetét” – hangsúlyozta a CEU professzora.

Regős Gábor, a Századvég kutatója úgy látja, hogy a béremeléseket mindenképp folytatni kell, de az idei ütem hosszú távon nem fenntartható. „Hosszú távon ennek párhuzamosan kell haladnia a gazdasági növekedéssel, a magyar tulajdonú vállalkozások erősödésével. Ehhez – vélekedett Regős – szükség van az EU-s források hatékony elköltésére, a magasabb hozzáadott értékű munkahelyek számának további növekedésére.”

Jelentős a bérszakadék

Hatalmas szakadék tátong az ország egyes régióiban kötött bérmegállapodások mértéke között – közölte a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ). Noha még javában folynak a 2017-es évre vonatkozó bértárgyalások, az eddigi eredmények tükrében látható, hogy a Dél-Alföldön átlagosan 12 százalékos emeléssel kalkulálhatnak a dolgozók, Észak-Magyarországon ennek kevesebb mint felét, minimálisnak mondható 5,5 százalékot alkudtak ki. Kelet–nyugati irányban is megfigyelhetők jelentősebb eltérések: a Dunántúl teljes területén 9 százalék körüli átlagot produkáltak a cégek, Közép-Magyarországon és az Észak-Alföldön már csupán 6,2, illetve 6,7 százalékkal kapnak magasabb jövedelmet idén a dolgozók.