Az elektronikus fizetés elterjedésével mindenki nyer

Örömteli változások figyelhetők meg a kormányzati politikában – az új elképzelések nagyjából egységesen a digitalizálás irányába hatnak a pénzügyek, a gazdaság terén is. Mennyire elégedettek az elért eredményekkel?

A kormányzat valóban elkötelezett az elektronikus fizetés ösztönzése mellett, már csak azért is, mert mint látható, ez nemcsak az ügyfelek kényelmét szolgálja, nagyban segít a feketegazdaság visszaszorításában is. Emellett a digitalizáció jól is vizsgázott, ezt mutatják például az online pénztárgépek eredményei vagy az EKÁER sikeres működése. A digitalizálás segített abban is, hogy az emberek sokkal könnyebbnek érezhették az adóbevallást, amelyet most először a NAV készített helyettük.

Szűkebb területén, a pénzügyeknél a POS-telepítési program az egyik fő irány. Mennyire elégedettek az eredményekkel?

Időarányosan, úgy vélem, jól állunk: a támogatást elnyerő pénzügyi szolgáltatók beszerezték a terminálokat, most kezdődött el a szerződéskötés időszaka a vállalkozói partnerekkel. A terminálokat az év végéig kell kihelyezni a szerződések alapján. De a fő cél ennél sokkal távolabbra mutat: célunk a pénzügyi tudatosság növelése. Ennek keretében a kormány a minisztériumot bízta meg a pénzügyi tudatosság stratégiájának kidolgozásával. Az látszik, hogy a témában a piacon nagyon sok az önálló kezdeményezés a Pénziránytű Alapítvány programjaitól a Pénz7 programsorozat elemein keresztül a bankok, biztosítók és a tőzsde pénzügyi ismeretterjesztő akcióiig. A fő feladat ezek összefogása, szintetizálása, egységes rendszerbe szervezése. A tudatos fogyasztók megkövetelik majd az új technológiák alkalmazását, és ezeket megfelelő keretek között a jogalkotók is támogatják. Hadd említsem meg az új digitális technológiák pénzügyi szektorban történő elterjesztését célzó európai PSD2 szabvány jövő évi bevezetését, amely miatt sokan FinTech forradalomról beszélnek. Az mindenesetre komoly felelősségünk, hogy mindenki számára biztosítva legyen az olcsó szolgáltatás. Ha az embereket rávesszük, hogy hátuk mögött hagyják a készpénzt, és elektronikus környezetben intézzék a pénzügyeiket, az segíti a fehéredést, és végső soron támogatja a gazdasági növekedést. Ennek érdekében tárgyalunk a bankszövetséggel egy mindenki számára elérhető bankszámla koncepciójáról, amelynek részletei lassan véglegesítődnek, és amelyről a kormány őszig döntést is hozhat.

Mennyire tartja partnernek a bankrendszert? Az MNB szerint a hazai bankok drágák, és nem túl erős a verseny a piacon.

Értékelésünk szerint csak egészséges és versenyző bankrendszer tudja alátámasztani a gazdasági növekedést. A kamatfelárak valóban magasabbak, mint más európai országokban, viszont ennek hátterében látni kell azt is, hogy a magyar bankoknak más kockázati szinteket kell áraznia, mint például az anyavállalataiknak a saját piacukon. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a költségek túl vannak árazva a bankoknál. A pénzügyi tudatosság erősödése vagy akár az említett PSD2 jövő évi bevezetése új ügyfeleket hozhat a bankrendszernek, s a bizonyára nagymértékben bővülő tranzakciószám kompenzálhatja az elvárt alacsonyabb tranzakciós költségeket

E területen a kormányzat élen jár a változással. Csökken-e például a tranzakciós illeték az azonnali fizetés elindulásával?

Erre vonatkozóan nincs új kormányzati álláspont.

A kormányzat bírálta a bankokat a családi otthonteremtési kedvezménnyel (CSOK) kapcsolatban. Tényleg úgy gondolják, hogy hatékonyabban lehetne megoldani a támogatások terítését?

Észszerű, hogy időről időre finomhangoljuk a rendszereket a tapasztalatok alapján, hogy azok még hatékonyabbak lehessenek. Ez alól a CSOK sem lehet kivétel. A cél továbbra is az, hogy az otthonteremtési program támogassa a családokat és a növekedést.

Sokak szerint újabb lendületet kaphatna az új lakások építése és a CSOK is, ha fennmaradna az alacsonyabb áfakulcs az építőiparban. A kormányzat foglalkozik az ilyen ötletekkel?

Egyelőre nem született ilyen döntés. Fontos hangsúlyozni, hogy a négyéves időtávra meghirdetett alacsony áfakulcs elérte hatását, hiszen a szektor beruházásai felpörögtek.

Hasonló analógiában gondolkodva, de már makrogazdasági kérdésekről beszélve: érdemes még mindig magas kamatfelárral (és értékesítési jutalékkal) támogatni a lakossági állampapír-vásárlást?

E tekintetben célunk, hogy az állam finanszírozásának döntő része hazai forrásokból, forintalapú adósságból történjen. Az elmúlt hónapokban jelentős lépéseket tettünk ebbe az irányba, a magyar gazdaság sérülékenysége számottevően csökkent. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ennek az ára az volt, hogy a futamidők jelentősen lerövidültek. Az Államadósság Kezelő Központ az elmúlt időszakban ezért kezdte el a rövid futamidejű állampapírok, kincstárjegyek értékesítésének visszafogását, amit a hozamok csökkentése mellett a közvetítői jutalékok mérséklődésével igyekeznek elérni. Azzal viszont tisztában kell lenni, hogy Magyarország kicsi, nyitott gazdaság, ahol fontos, hogy egészséges legyen a devizafinanszírozás aránya. A 2016. év végi adatok szerint Magyarországon nagyságrendileg 29 százalék körül van a devizában jegyzett adósság aránya. Szakértői számításaink szerint az államadósság egészséges devizaarányának szintje 15 és 25 százalék között lehet hazánkban, vagyis körülbelül már azon a szinten vagyunk, amely nem jelent veszélyt a hosszú távú finanszírozásra. A piaci környezet egyben lehetőséget ad arra, hogy az olcsó kamatok világát kihasználva legalább a lejáró devizaadósságot hosszabb futamidejű, olcsóbb, de szintén devizaalapú instrumentumokra cseréljük.

Az észszerűség volt a jelszó a versenyképességi tanács javaslataiban is, amelyek szinte csont nélkül átmentek a kormányon is. Mi várható ősszel, amikor a tanács folytatja a munkáját?

A most megfogalmazott javaslatok döntő része olyan technikai, bürokráciacsökkentő javaslat volt, amely szerény költségvetési kiadással jár, ennek ellenére számottevően javítja hazánk pozícióját a Világbank versenyképességi (Doing Business) rangsorában. A tanács ezt követően nagyobb, stratégia átalakulások előkészítésén kezd el gondolkodni, az őszi tematika a szakképzés és a felnőttképzés rendszerének átalakításáról fog szólni. Jól látható, hogy ezen a területen lépni kell, ha versenyképes gazdaságot akarunk építeni.

A napokban az elemzőházak is arra kényszerülnek, hogy átírják a forgatókönyveiket, mert a magyar gazdaság jobb teljesítményt mutat, mint amire előzetesen számítottak. Az első negyedéves adatok az NGM – mások szerint túlzó – optimizmusát igazolták. A jövő is ilyen lesz?

Az első negyedéves 4,2 százalékos adat valóban sokakat meglepett, a mi várakozásainkat viszont kellően megtámasztotta. A felhasználói oldalon egyrészt a beruházások megugrása vitte a prímet, de ami még megnyugtatóbb, hogy már nemcsak az infrastrukturális, hanem az üzleti szféra beruházásai is jelentős mértékben nőttek. További okot ad az optimizmusra, hogy az EU-támogatások még csak szerényen jelentek meg a reálgazdaságban, így joggal várhatjuk, hogy a beruházási boom tovább tart majd. Ráadásul ezt erősíti majd az is, hogy a 9 százalékos társaságiadó-kulccsal számottevően megnőtt hazánk tőkevonzó s ennek kapcsán versenyképessége – ez sem köszön még vissza a statisztikákban, mi azonban már látunk erre utaló jeleket. A fentiektől aligha különíthető el az ipari termelés felfutása: az egyre egészségesebb gazdasági környezetnek köszönhetően immár az ipar teljes vertikuma támogatja a növekedést – nem is kevéssel, hiszen pusztán ez a terület 1,6 százalékponttal járult hozzá az első negyedévi kiugró GDP-bővülési adathoz. A másik hajtóerő a foglalkoztatás bővülése, amely az emelkedő jövedelmeken keresztül erősödő fogyasztással támogatja a gazdasági növekedést.

Hornung Ágnes

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett diplomáját 2010-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett jogász-közgazdász képzettséggel egészítette ki, emellett adótanácsadói oklevele is van. Első munkahelye a Külügyminisztérium EU Koordinációs és Közösségi Eljárások Főosztálya volt. Ezt követően a PricewaterhouseCoopers Kft.-nél dolgozott adóügyi területen, utolsó beosztása adótanácsadó menedzser volt. 2012-től Magyarország Állandó EU-képviseletének adóügyi attaséja, majd 2013–15 között ugyanitt pénzügyi tanácsos, gazdasági és pénzügyi (ECOFIN) csoportvezető. 2015 óta tölti be a Nemzetgazdasági Minisztérium pénzügyekért felelős államtitkári posztját.