Földi pokollá válhat Venezuela

Csaknem 7,2 millió ember vett részt vasárnap a venezuelai ellenzék által rendezett népszavazáson, és 98 százalékuk elutasítja az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását, mert attól tartanak, hogy Nicolás Maduro államfő a saját kezébe akarja összpontosítani a hatalmat, és kubai típusú szocialista diktatúrát akar létrehozni.

Az ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy válságba sodorta a régió egykor legvirágzóbb országát, ahol zsugorodik a gazdaság, száguld az infláció, és hiány van az alapvető élelmiszerekből és gyógyszerekből. Venezuela az elmúlt öt évben elveszítette GDP-je egyharmadát. A Standard & Poor’s múlt héten minősítette le az országot a korábbi CCC-ről CCC mínuszra, és fenntartotta a negatív kilátást is. A hitelminősítő szerint idén ismét legalább 6 százalékkal csökken a GDP, a tavalyi 500 százalékról 950-re nő az infláció. A Nemzetközi Valutaalap úgy becsüli, hogy a költségvetési hiány a GDP 20-25 százaléka lehetett tavaly, és idén is ekörül várható. A Bloomberg öt éven belül 91, idén 56 százalékosra teszi annak az esélyét, hogy az ország csődöt jelent.

Hiába rendelkezik Venezuela a világ jelenleg ismert legnagyobb olajtartalékával, idén kamatokkal együtt több mint 5 milliárd dollárnyi adósságot kell visszafizetnie, és az államfő mindent ennek rendel alá. Visszafogta az élelmiszer- és gyógyszerimportot, emiatt hónapok óta tartanak az egyre erőszakosabbá váló tüntetések. Az Oroszországgal szembeni tartozását azonban már tavaly sem tudta fizetni, tárgyalások folynak annak átütemezéséről, és Nelson Martinez olajipari miniszter a megoldás részeként részesedést ajánlott a Rosznyeftynek több kitermelési projektben.

Az adósságteher miatt az állami tulajdonban lévő Petróleos de Venezuela olajipari vállalatnak nincs pénze karbantartásra, a nyersolaj-kitermelés – az ország fő bevételi forrása – 14 éves mélypontra süllyedt. Alapanyag híján 50 százaléknál alacsonyabb kihasználtsággal működnek a finomítók, és az országnak az idén 13 millió hordó üzemanyagot kell importálnia, hogy kielégítse a szükségleteket.

Bár a gazdasági összeomlásért a parlamenti többségben lévő ellenzék Madurót vádolja, a válságért nem a jelenlegi elnök a felelős, még csak nem is az elődje, Hugo Chávez. A káosz az 1970-es évek elején kezdett érlelődni – emlékeztetett a Huffington Post. A gazdaság törékenysége azután kezdett megmutatkozni, hogy Carlos Andrés Pérez elnök az 1970-es évek közepén államosította a gazdaság alapjául és első számú bevételi forrásául szolgáló olajipart, amelyet ezek után kimondottan rosszul irányítottak. A válság jelei hamarosan meg is mutatkoztak: az infláció 1978 és 1989 között 7,2-ről 81 százalékra ugrott, a külföldi adósság mértéke az 1980-as évek elejére válságos szintre ért. Az újra hatalomra jutott Pérez elnököt 1992-ben eltávolították, noha éppen mélyreható gazdasági és politikai reformokat akart bevezetni. A magas olajárak egy ideig elfedték a bajt, ezek a jó idők azonban 2014-re véget értek, a populista Chávez ezután kezdte eladósítani az országot: a külföldi hitelállomány a 2005-ös 25 milliárdról egy év alatt 120 milliárd dollárra emelkedett, a nettó adósság pedig mára becslések szerint eléri a GDP 40 százalékát.