Minden idők legdrágább festménye

A november 15-i kortársfestmény-árverésen kiemelt, különleges tételként árverezték ezt a 16. századi művet, Andy Warhol Hatvan utolsó vacsorájával párban, amely Leonardo ihletésére készült. Warhol Hatvan utolsó vacsorája is magas árat ért el, 60,8 millió dollárért kelt el, máskor ez is vezető hír lenne a műtárgypiaci beszámolókban, de most a Leonardo mindent visz. Nem elég, hogy megdőlt a két évvel ezelőtt Picasso Algíri nők (O változat) című képével felállított leütési rekord, az új rekordár két és félszerese az előzőnek. 2015 tavaszán 180 millió dollárért ütötték le a Picasso-képet, a Leonardót pedig most 400 millió, jutalékkal együtt 450,3 millió dolláron.

Hatan kezdtek licitálni Leonardo festményére, de azt, hogy ki volt a telefon végén a 19 percig tartó licitálás során, egyelőre csak találgatják. Legtöbben ázsiai vásárlóra gyanakodnak, és a szakértők bíznak benne, bárki is az, a festmény a nyilvánosság előtt is látható marad. Tapasztalatok szerint ilyen esetekben nem marad sokáig titok a gyűjtő kiléte sem, mint ahogy azt is tudni lehet, ki adta be az árverésre.

Lapzártánkkor olyan hírek láttak napvilágot, miszerint befektetői konzorcium vásárolta meg a Leonardo képet, és a következő 5-7 évben ki szeretnék kölcsönözni komoly pénzekért a világ nagy múzeumainak, majd keresnek egy intézményt, amelyik megveszi tőlük.

Bár a katalógus nem nevezte meg, a nemzetközi sajtó kész tényként kezelte, hogy a kép eddigi tulajdonosa Dmitrij Ribolovljev orosz multimilliárdos volt, aki remek üzletet csinált, mert 127 millió dollárért vásárolta meg korábban. Immár Leonardo festménye vezeti a legdrágább festmények aktuális toplistáját is, s így – hosszú idő óta először – megint nyilvános árverésen alakult ki az új rekordár. A lista következő tétele Willem de Kooning festménye, az Interchange (Váltakozás), amely 300 millió dolláros áron, private sales keretében cserélt gazdát 2015-ben.

A Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép diófa táblára festett Krisztus-ábrázolás, reneszánsz öltözetben. A kép története is kalandos, a kutatások szerint valószínűleg XII. Lajos francia király megrendelésére készült 1506 és 1513 között. 1649-ben bukkan fel újra I. Károly angol király gyűjteményében. 1763-ban Buckingham hercegének törvénytelen fia árverezte el. 1900-ban egy brit gyűjteményben van nyoma, majd 1958-ban elárverezték a Sotheby’snél 45 fontért. 2005-ben lehetett hallani róla megint, mikor egy művészeti befektetőkből álló konzorcium megvásárolta. A festmény ekkor már erősen sérült, sötét tónusú, és korábbi, szakszerűtlen restaurálások nyomát őrzi.

A konzorcium restauráltatta, és elvégezték a szükséges vizsgálatokat, ezek után hitelt érdemlően bebizonyosodott, hogy eredeti Leonardo-mű, így szerepelt már 2011–12-ben Londonban a National Gallery nagyszabású Leonardo-kiállításán. Az orosz gyűjtő, Dmitrij Ribolovljev, az AS Monaco labdarúgóklub elnöke – Yves Bouvier svájci műkereskedő közvetítésével – 2013-ban vásárolta meg. Kettőjük között azóta elszámolási per zajlik, és mindketten bekerültek már a sajtóba különböző kétes ügyletek kapcsán, emiatt a festmény eredetét nem hangsúlyozta a katalógus, és a becsértékét is óvatosan határozták meg. De a perek nem a kép eredetiségét vonják kétségbe, csak pénzügyi ellentétekről szólnak. A piac azonban pozitívan reagált, és történelmi árat adott a képért.