Nem Budapest–vidék-vita az életminőség

Míg agrártámogatásokra 4154 milliárd forintot költöttünk 2007 és 2014 között, addig az egyéb, a vidék fejlődését segítő programok mindössze 340 milliárd forintot kaptak, pedig a támogatások elosztásának kiegyensúlyozására lenne szükség ahhoz, hogy a magyar vidék elnéptelenedését megelőzzük – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal tanulmányából. Célszerű lenne elérni az EU-nál, hogy a vidék- és agrárfejlesztési források elosztását a tagállamok alakítsák ki, hogy differenciált támogatásokat kaphassanak a magyar gazdák. A 10 ezer fő alatti településeken érdemes lenne kidolgozni az agrártermelők átalány jellegű, jövedelemkiegészítő támogatását, és jól jönne az elmaradott térségeknek adókedvezményt nyújtó programok kidolgozása is – áll az anyagban. Fontos lenne az infrastruktúra, ezen belül az IT-szektor fejlesztése, ebben ugyanis még a nyugat-európai országokat is megelőzhetjük.

Ezekre az intézkedésekre elsősorban azért van szükség, mert a mostani folyamatok azt mutatják, hogy a következő harminc évben elnéptelenedik a magyar vidék, ha nem történik változás. A népességfogyás kétharmada ugyanis a vidékhez köthető, ahol a lélekszám 2050-ig további 1,5-2 millió fővel csökkenhet, ami gyakorlatilag a kiürüléssel egyenlő. Ma két, jól elkülöníthető térségre osztható fel Magyarország az életminőség 2001 és 2015 közötti javulásának szempontjából, ebből az egyik az alacsony fejlettségű országrész, ahol a népesség 81 százaléka vidéken (10 ezer fő alatti településen) él.

A két, jól elkülönülő területet azonban nem a Budapest és a vidék, de még csak nem is a kelet–nyugat típusú felosztás mutatja. Az ország legnagyobb életminőség-javulást elérő tömbje Győr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém megyét, Zala északi részét, Somogy Balaton menti részét, Bács-Kiskun északi sávját, Pest megye túlnyomó részét (a Tápióság kivételével) és Nógrád, illetve Heves megye nyugati végeit tartalmazza. Ez az ország területének 24 százalékát teszi ki, de a népesség csaknem fele (47 százaléka) él itt. Az életminőség átlagosan 4,26 ponttal változott ezekben a kistérségekben (a tanulmány szerzői pontokkal jelezték az életkörülmények relatív javulását). A fejlettebb országrészt egy szűk, átmeneti sáv veszi körül, ahol közepes életminőség-javulást mértek – 2,82 pontot adtak rá a kutatók. Érdekes, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye nagy része is ide tartozik. Az ország területének mindössze 13 és a lakosságnak a 12 százaléka tartozik ebbe a semleges életminőség-javulást felmutató zónába.

Az alacsony fejlődésű területek délről és keletről körülölelik a fejlettebb részeket, ezekben egyáltalán nem vagy csak kis mértékben javultak az életkörülmények a kutatás által vizsgált időszakban, a felmérést végzők 1,26 pontot adtak az életkörülmények változására. Ugyan hazánk területének 35 százaléka tartozik ide, ám a népesség mindössze 16 százaléka él ezeken a településeken. Mind a két nagy tömbben találunk kiugró településeket, a nagyobb életminőség-javulást felmutató tömbből lefelé kilógnak a nagyobb váro­soktól távolabb eső térségek (átlagosan 1,53 ponttal változott az életminőség), míg az alacsony fejlettségű országrész a nagyobb városok, ipari központok jelentenek kivételt, ahol 3,69 pontra értékelték az életminőség változását. Az alaptömbhöz képest jelentős eltérés mutatja, hogy ezek a kiugró kistérségek valójában szigetként ékelődnek a két nagy tömbbe.