Magyarország versenyképessége javult, de még nagy kihívások előtt áll

A világhírű IMD svájci üzleti iskola Versenyképesség Központja (IMD) 1989 óta teszi közzé Évkönyv formájában versenyképességi rangsorát. Ebben összesen 258 indikátorra építenek és 63 ország relatív rangsorát állítják össze. A statisztikai adatok (pl.: foglalkoztatás, kereskedelmi adatok) kétszeres súllyal szerepelnek a vizsgálatban a puhább adatokhoz képest, amelyeket vállalatvezetői véleményfelmérésből nyernek olyan fontosabb ügyekről, mint a korrupció, a környezetvédelmi problémák, vagy az életminőség megítélése.

Az ICEG European Center közreműködésével készülő 2018-as IMD Versenyképességi Évkönyv 63 országos rangsora élén az

Egyesült Államok, Hong Kong és Szingapúr áll. A V4 országok közül Csehország (29) enyhén, Szlovákia (55) jobban esett vissza, míg Lengyelország (34) négy helyet javított, míg hazánk ötöt (47), így visszakerült a 2015-16-os szintre.

A top 10 fennmaradó országai főleg az északiak közül kerülnek ki, mint Dánia (6), Norvégia (8) és Svédország (9). Ők azok, amelyeket erős termelékenységi javulás és modern menedzsment szemlélet és gyakorlat jellemez. Az Egyesült Arab Emirátusok (7) és Kanada (10) zárja a top 10-et.

Mi a helyzet itthon?

Kelet-Európa országainak versenyképessége vegyes képet mutat, bár legtöbbjük javuló tendenciára váltott. Ezen országok helyezései a következőképp alakultak: Litvánia (32), Lengyelország (34), Szlovénia (37), Magyarország (47), Bulgária (48) és Románia (49). A lengyel, a szlovén és a magyar gazdaság lépett előrébb a legnagyobb mértékben.

Magyarország 5 helyet javított tavalyi pozícióján,

a régió lejtmenetre váltó gazdaságai közt találjuk viszont Csehországot (29), Észtországot (31), Szlovákiát (55). Lettország (40) ugyanakkor tartani tudta relatív pozícióját.

Hangsúlyozandó azonban a régió országaira (így a Visegrádi országokra, Csehországra, Magyarországra, Lengyelországra és Szlovákiára) jellemző – és egyre erőteljesebb negatív következményekkel járó – probléma. Az elegendő számú és megfelelően képzett magasabb minőségű emberi tőke fokozódó hiánya jelentősen befolyásolja a régió esélyeit. Néhol pedig

a képzetlen, és a betanított munkások is hiányoznak ezekben az országokban.

Ez a tendencia mindenképp kérdésessé teszi a versenyképességi javulás fenntarthatóságát az elemzett országokban a svájci intézet elemzése szerint. Kiváltképp azért, mert a jelenleg is zajló digitalizáció (automatizálás, robotika), az új ipari forradalom vélhetően nagyobb mértékben kezdi ki a termelés munkahelyteremtő jellegét.