A szektorban nincs milliárdos forgalmat lebonyolító vállalkozás, sőt a piaci szereplők 70 százaléka a százmilliós éves árbevételt sem éri el.
Gyöngyösi Balázs
2018.07.30, 11:42
Megosztom a cikket
Bár egyre többen szállnak vízre, még várat magára a szebb napokat látott magyar hajóipari cégek másodvirágzása. A magyarországi hajóipari vállalkozások legendás múltja alapján több tízmilliárdos piac is lehetne a hazai hajógyártás, ehhez képest tavaly mindössze 145 cég foglalkozott itthon hajók és csónakok gyártásával, illetve javításával. Együttes árbevételük 4,24 milliárd forint volt, nyereséget nem termeltek, miközben 379 főnek adtak munkát – derült ki a Nemzeti Cégtár adataiból.
A Világgazdaság az 50. Kékszalag Erste Nagydíj kapcsán vizsgálta meg az iparágat, miután a Balatonfüreden rajthoz álló 681 hajóból 545 teljesítette a több mint 150 kilométeres tó körüli távot.
Fotó: Nagy Lajos
Bár a hazai hajóipar elmúlt évi összesített bevétele jócskán meghaladta a 2016-ban mért 3,62 milliárdot, nem érte el a 2014–2015-ös 4,5-5,1 milliárdos szintet. A szektorban nincs milliárdos forgalmat lebonyolító vállalkozás, sőt a piaci szereplők 70 százaléka a százmilliós éves árbevételt sem éri el. Az összesített üzemi eredményük 2012 óta a 100-200 milliós nyereség és az ugyanekkora veszteség között hullámzik.
Az elmúlt öt évre visszatekintve évente öt-kilenc cégalapításra jutott 12-17 megszűnés, de legalább a felszámolási és a csődeljárások száma elenyésző volt.
A hajóiparban már csak azért is rejlenek csábító lehetőségek, mert rohamosan fejlődik Magyarországon a vitorlázás, idehaza már mintegy százezren űzik – mondta lapunknak Méder Áron villamosmérnök, óceáni szólóvitorlázó. Úgy látja, ma már nem megfizethetetlen luxussport, az alsó középrétegtől felfelé kényelmesen elérhető. Szerinte egy kisebb hajót manapság évi fél-egy millió forintból is fenn lehet tartani, de egyre inkább az a trend, hogy ebből az összegből többen bérelnek egy-két hétre egy nagyobb jachtot.
Az Opten szakértői az 1990-es évek elejére vezetik vissza az iparág vergődését.
Ekkor, a keleti piacok összeomlása után, olyan nagy magyarországi hajógyárak húzták le a rolót a központi régióban, mint az óbudai, a csepeli, az újpesti vagy a váci. Ezzel párhuzamosan a Magyar Hajózási Zrt. (Mahart) privatizációjával a hazai teherhajózás is szinte teljes egészében eltűnt a honi és a nemzetközi vizekről. A talpon maradt, működő vállalkozások elsősorban sport- és kedvtelési célú hajókat, csónakokat, jachtokat és vitorlásokat készítenek.
A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
A hajóiparban már csak azért is rejlenek csábító lehetőségek, mert rohamosan fejlődik Magyarországon a vitorlázás, idehaza már mintegy százezren űzik – mondta lapunknak Méder Áron villamosmérnök, óceáni szólóvitorlázó. Úgy látja, ma már nem megfizethetetlen luxussport, az alsó középrétegtől felfelé kényelmesen elérhető. Szerinte egy kisebb hajót manapság évi fél-egy millió forintból is fenn lehet tartani, de egyre inkább az a trend, hogy ebből az összegből többen bérelnek egy-két hétre egy nagyobb jachtot.
