A mesterséges intelligencia lehet a hazai ellátórendszer új lába

A kórházszövetség szerint mi a legsürgetőbb feladat a hazai egészségügyben?

Az elsődleges feladatnak a rendszerben dolgozó kollégák megtartását és az egészségügy presztízsének visszaadását tartom. Fontos az is, hogy a betegek ne bolyongjanak elveszett módon a rendszerben, mindenki időben, a megfelelő helyen és a legmagasabb színvonalon kapja meg az ellátást. Strukturált adatgyűjtéssel, jó szervezéssel és a betegek megfelelő edukálásával nagyobb beruházások nélkül is elérhető egy jóval hatékonyabb betegmenedzsment. Újragondolandó a teljesítményvolumen-korlát (TVK) elosztása is, mivel a kórházak egy részében folyamatos a kapacitáshiány, miközben máshol nem tudják felhasználni a rendelkezésre álló forrást. A TVK a járó- és fekvőbeteg-szakellátásra vonatkozóan szolgáltatónként határozza meg az elszámolható teljesítmény mennyiségét. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) a kórházaknak, rendelőintézeteknek kizárólag a volumenkorlát keretein belül nyújtja a finanszírozást, így azok a kórházak, amelyeket területi ellátási kötelezettségük, népszerűségük, profizmusuk okán nagyszámú beteg keres fel, napi szinten küzdenek azzal, hogy miként lássák el a hozzájuk forduló, valóban fekvőbeteg-ellátást igénylő betegeket. Felelősen gazdálkodó vezető nem lépheti túl a kórház TVK-keretét, ugyanakkor az orvosi eskü, valamint szakmai és morális kötelességünk a betegek ellátását támogatja. Ez a dilemma jellemzően a nagy megyei vagy sokszakmás kórházakat érinti, ahol az ellátottak száma és köre nincs arányban a TVK-val, illetve a területi ellátási kötelezettséggel. Újra kellene tehát gondolni az országos TVK-elosztást abból a célból, hogy a szakmailag jól működő és/vagy kiemelt profilú intézmények több pénzhez jussanak, és minden indokoltan beutalt beteget elláthassanak.

Ön szerint milyen a jövő kórháza?

Világszerte komplex szolgáltatást nyújtó, csak a valóban sürgős és nehéz esetekre fókuszáló intézményekkel fogunk találkozni. Az eredményesség lesz a jövő egészségügyi intézményeinek az indikátora, és az ellátáshoz való hozzáférést is korrigálnia kell az ellátórendszernek. El kell fogadnunk, hogy az aktív betegellátást végző intézmények száma csökkenni fog, a hangsúly az alapellátás, a prevenció, illetve az otthoni vagy krónikus-ápolási intézményekben végzett utógondozás irányába tolódik. Megfelelően felszerelt, jól képzett szakembergárdával rendelkező, könnyen megközelíthető központi intézmények adják az ellátórendszer vázát, amelyhez jól szervezett módon csatlakoznak a kisebb, kevésbé súlyos eseteket ellátó kórházak és járóbeteg-ellátók. A betegek egészségügyi adatai egy központi felhőbe gyűlnek, amelyben megfelelő jogosultsággal minden pillanatban elérhetők, segítve ezzel a betegek ellátását és azt, hogy ne készüljenek fölöslegesen ismételt vizsgálatok csak azért, mert a korábbi leletek nem érhetők el a szükséges időpontban. A hozzáférhetőségnek nem földrajzilag kell megvalósulnia, hanem az elérésben: azt kell megoldanunk, hogy bárhol lakjon is a beteg, időben eljuthasson azokba az intézményekbe, amelyekben a körülmények és a szakembergárda is alkalmas arra, hogy megkapja a szükséges ellátást.

Forró a hangulat a hazai egészségügyben. Beszélhetünk morális válságról?

A hangulat korábban valóban volt jobb, és az egészségügyi ágazat megítélése sem egységes, de nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a médiában, különösen a közösségi médiában visszatükröződő kép nem a valóság. Az egészségügyben dolgozók egy része fáradt, fásult, de sokan dolgoznak hittel, lendülettel, magas szakmai színvonalon. Ám a mindennapi sikerekről, eredményekről nincs hír. Az, ha valami rendben van, nem növeli a kattintások számát, így nem is kap felületet a hírportálokon. Nekünk, akik az intézmények vezetői székében ülünk, kell hitet adnunk a kollégáinknak, és az adott körülmények között kell mindent megtennünk azért, hogy a rendelkezésünkre álló forrásból kihozzuk a legtöbbet. Bár ez nem könnyű, az a véleményem, hogy aki kizárólag panaszkodik, és nem a lehetőségeket keresi, hanem az indokokat, hogy mi miért nem lehetséges, az gondolkozzon el azon, vajon a számára megfelelő munkát végzi-e.

A magyarok felének problémát okoz az orvosi információk megértése. Ez az ellátórendszernek és a betegnek is több milliárd forintos pluszterhet jelent.

Ezzel a problémával Amerikában már a 2000-es évek elején elkezdtek foglalkozni. Kiderült ugyanis, hogy a betegek egészségértésének hiánya az egészségügyi kiadásokat évente 3-5 százalékkal növeli, amit az Amerikai Egyesült Államokban már évekkel ezelőtt évi 106–238 milliárd dollárra becsültek. Erre példák a tömegesen végzett felesleges orvosi vizsgálatok, indokolatlan kórházi kezelések, a későn, már szövődményekkel nehezített betegségek ellátása. A betegoldali kiadások pedig azt mutatják, hogy évente akár 8000 dollárral is többet költ a beteg csak azért, mert nincs tisztában az egészségével vagy a betegségével kapcsolatos információkkal. Ilyen a nem szakember által javasolt gyógyszerek bevétele, az egymás után hektikusan és saját gondolatmenet szerint igénybe vett egészségügyi ellátás, hosszan sorolhatnánk a példákat. Magyarországon sem jobb a helyzet: a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft. által végzett felmérés szerint a magyarok felének problémát okoz az egészségértés. A korábban reagáló országok példáját követve nálunk is minél hamarabb el kell kezdeni a lakosság fejlesztését. A folyamatnak egészen fiatal-, esetleg már óvodáskorban indulnia kell, az iskolásokat pedig a tananyagba építve kell oktatni az egészséggel, a betegségekkel és azok megelőzésével kapcsolatban. Külön hangsúlyt kell helyezni a digitális oktatásra, és meg kell ismertetni a lakosságot a rendelkezésünkre álló okoseszközökkel, applikációkkal, online felületekkel. Hamarosan a mindennapok részei lesznek az egészségügyi ellátást segítő, mesterséges intelligencián alapuló megoldások is, amelyek nemcsak az egészségügyi intézményekben, hanem a betegek otthonában, illetve az aktív, de krónikus betegségben szenvedők számára a munkavégzés során is segítséget nyújtanak majd. Ehhez persze szemléletváltásra van szükség, de úgy gondolom, ez nem kerülhető el.

A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja