A demográfia segíti a készpénzmentesítést

Másfél éve indult a hét évre szóló, pénzügyi tudatosságot fejlesztő stratégia. Hol tartunk a kitűzött célok teljesítésében?

Az elmúlt hónapok legfontosabb tanulsága, és ha úgy tetszik, eredménye is, hogy kiderült, mennyire fontosnak tartják sokan a stratégia célkitűzéseit, ugyanakkor rácsodálkoznak, hogy miért nem készült ilyen korábban. E tekintetben tehát hiánypótló a stratégia, ami – a tapasztalatok alapján mondhatom –, jó időzítéssel, megfelelő tartalommal és meglepően nagy támogatottsággal bír mind a szakmán belül, mind azon kívül is. Leginkább tehát az időzítést emelném ki, hiszen ez minden stratégia kapcsán fontos. Nem nehéz belátni, hogy a válságot követő években nem lett volna optimális az indulás, de mostanra konszolidálódott a gazdaság és a pénzügyi szektor, ráadásul a lakosság pénzügyi, jövedelmi helyzete is sokat javult.

Az első kétéves cselekvési terv két fontos dolgot tűzött ki célul. Az első a pénzügyi alapismeretek oktatási rendszerbe való beágyazása. Hol tartanak ezzel?

Szerencsésnek tartom, hogy a stratégia megvalósítása egybeesik a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatával. Nem vitás, hogy ebben megvan a helyük a pénzügyi alapismereteknek. A kidolgozás alatt álló nemzeti kerettantervek feladata, hogy az elveket átültessék a gyakorlatba, és a tudásanyag megjelenjen az iskolák 5–8. és 9–12. évfolyamainak tananyagában. Nagy öröm, hogy szakpolitikai konszenzus van arról, miért fontos, hogy a pénzügyi alapismeretek olyan alapkészséggé váljanak a 21. században, mint például a digitális ismeretek. Persze a „puding próbája” akkor lesz, amikor az iskolákban tényleg elkezdik oktatni ezeket a kompetenciákat, és komoly mérföldkő lesz az oktatók képzésében tett előrelépés is.

A második lényeges dolog a társadalom készpénzmentesítése volt. Itt felemásak az eredmények...

A kormányzat már számos eredményt ért el a készpénzhasználat arányának csökkentésében, ezek viszont csak lassan mutatkoznak meg. Meghosszabbították a POS-terminálok telepítésének határidejét, de a kormány által támogatott hatvanezer kártyaelfogadó terminál csaknem kétharmadát már kihelyezték. A statisztikák egyértelműen azt bizonyítják, hogy az emberek használják és szeretik az életüket megkönnyítő dolgokat – az érintőkártyák tekintetében például Magyarország nagyon jól áll nemzetközi viszonylatban is, a forgalomban lévő plasztikok 80 százaléka érintőkártya, és a velük való fizetések arányát tekintve dobogós helyen állunk. A fiatalabb korosztálynak már természetes az elektronikus fizetés – ezt bizonyítja, hogy a tervek szerint jövőre szélesebb körben folytatódik a Készpénzkímélő iskolák program is, amelynek keretében az iskolai büfékben lehetővé tett kártyás fizetés után a következő jelentős fejlődés lehet, hogy az elektronikus naplórendszert lehetővé tesszük online kártyás fizetések lebonyolítására is, például ebédbefizetésnél. Persze, már nem csak a fiatalokra kell gondolni. A felnőtté váló nemzedék mind nagyobb arányban használ okostelefonos applikációkat, fizetési lehetőségeket, miközben a „fiatal” nyugdíjasoknak köszönhetően ma már a nyugdíj jellegű kifizetéseknek több mint 60 százaléka érkezik bankszámlára. A cél az, hogy a magyar készpénzhasználat arányát legalább az európai átlagszintre, a GDP 10 százalékára szorítsuk. Azt azonban látni kell, hogy a pénzügyi tudatosság fejlesztésének stratégiája erre önmagában nem elég, összehangolt szakpolitikai intézkedésekre is szükség van. Segíthetik az elektronikus fizetések elterjedését, a készpénzhasználat visszaszorítását az adópolitikai lépések – az online számlázás vagy épp a másfél millió forint feletti vállalati készpénzes fizetések tilalmának hangsúlyosabb betartatása. A kormánystratégia azért is fontos, mert számos jó ötletet tud becsatornázni, információkat közvetíteni a döntéshozóknak.

A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja