Aranyvásárlásokkal törnék meg a feltörekvők a dollár uralmát

Az 1980-as, 1990-es évek lanyha kereskedelme után, a 2000-es évektől kezdve ismét megélénkültek a központi bankok aranyvásárlásai. E mögött a 2008-as pénzügyi válság által okozott bizonytalanság, valamint az a szándék áll, hogy megszabaduljanak a dollár egyeduralmától. Az orosz és a török jegybank aranykészleteinek növekedését politikai okok is előidézték. 2018 végére a központi bankok tartalékainak körülbelül 13 százaléka pihent ismét aranyrudakban.

Az arany ára hagyományosan negatívan korrelál a reálkamatokkal, válságok alatt biztonságos menedéknek számít. Erősödő inflációs környezetben az értékálló arany iránt szintén megnövekszik a kereslet.

Az arany, ritkasága, hordozhatósága, könnyű felismerhetősége miatt ősidők óta értéket testesít meg. A modern korban a jegybankok aranyfedezet mellett bocsátottak ki bankjegyeket, így a fejlett országok központi bankjainál hatalmas aranykészletek halmozódtak fel. A II. világháború végén, amikor az Egyesült Államok szuperhatalommá vált, az amerikai jegybank, a Federal Reserve nagyjából a jegybanki aranykészletek kétharmadát birtokolta. 1971-ben azonban Nixon elnök megszüntette a dollár aranyfedezetét, s ez oda vezetett, hogy a következő évtizedekben a jegybankok sorra építették le aranytartalékaikat. Ráadásul a következő 20 évben az infláció tartósan alacsony maradt, ami arra vezette a jegybankokat, hogy megszabaduljanak attól az eszköztől, ami nemcsak elvesztette jelentőségét, de keresni sem lehetett vele. A francia központi bank 2004 és 2008 között tartalékának 20 százalékát, 588 tonnát dobott a piacra.

Az új évezred kezdete azonban mindent megváltoztatott – 2000-től ismét emelkedni kezdtek az árak. Az Európai Közonti Bank létrehozásakor az alapítók (továbbá Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság) megállapodtak abban, hogy a következő öt évben arany eladásaik nem haladják meg a 400 tonnát. Az egyezményt 2004-ben megújították, ekkor viszont a Bank of England, amely tartalékainak 8,4 százalékát tartja aranyban – már kimaradt abból.

A 2008-as pénzügyi válság újabb fordulatot hozott: ezt követően a feltörekvő országok vásárlásai meghaladták a fejlett államok eladásainak mértékét. Különösen Kína vásárolt nagy tételekben aranyat – kereskedelmi többletéből futotta rá.

Oroszország a nyersanyagárak emelkedése révén tudta ismét növelni készleteit akkoriban. A folyamatban persze politikai okok is közrejátszottak, folyamatos a törekvés arra, hogy a globális tartalékok kétharmadát kitevő dollár-eszközök arányát csökkentsék. „Az arany sohasem volt az elnyomás eszköze” – utalt erre Recep Tayyip Erdogan török elnök, és hozzá hasonlóan gondolkodnak más nacionalista vezetők Oroszországtól Kínán át Indiáig. Ez a szándék a válság után megerősödött, hiszen a válság felhívta a figyelmet arra, hogy szűkös likviditás idején kockázatos egyetlen devizára, például dollárra alapozni, hiszen a globalizált világot immár nem egyetlen szuperhatalom, az Egyesült Államok dominálja.

Ugyanakkor világossá vált az is, hogy a legnagyobb versenytárssá váló Kína pénzpiacai nem képesek az ország világgazdasági súlyának megfelelő ütemben fejlődni, így jüan-tartalékokat csak nagyon óvatosan célszerű képezni. Hasonló a helyzet az euróval: az eurozóna folyamatos gyengélkedése csak korlátozottan teszi alkalmassá az eurót a tartalékolási szerepre. Maradt tehát az arany. Becslések szerint Kína aranytartaléka körülbelül 3500 tonna lehet. Peking ezzel az óriási készlettel is igyekszik a jüan iránti bizalmat megerősíteni.

Az orosz tartalék 1900 tonna körül lehet, az ország tartalékainak 18 százaléka – 2008-ban csupán 457 tonna volt.

Ankara is igyekszik megszabadulni a dollárfüggőségtől, a török jegybank politikai okokból dolgozik az arany súlyának növelésén a pénzügyi közvetítő rendszerben. A török jegybank 2017 májusától havonta átlagosan 11 tonna aranyat vásárolt, és ezzel egy év alatt megduplázta – 10,4 százalékra emelte az arany súlyát tartalékai között. Ezzel persze nincs egyedül, az Arany Világtanács (World Gold Council) becslése szerint a központi bankok tartalékaiban átlagosan 12,7 százalék az arany részaránya.

Az arany iránti kereslet hagyományosan a gyenge dollár idején nő meg.

Ez érthető is, ha figyelembe vesszük azt az összefüggést, amely szerint az aranyár egyfajta barométere a világgazdaság állapotának. Ha globálisan a dollár az általános tartalékdeviza, akkor az amerikai gazdaság gyengélkedése esetén nő az arany iránti kereslet, mert a befektetők igyekeznek diverzifikálni portfóliójukat. Az Amundi elemzése szerint néhány deviza, így például a svájci frank, vagy a japán jen pozitívan reagál a globális stressz-helyzetekre – míg a dollár értelemszerűen nem.