Az ügyben a brit Vodafone-csoporthoz tartozó Vodafone Magyarország fordult bírósághoz, mondván, a törvény több elemében is ellentétes az európai uniós joggal.
Juliane Kokott azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a
távközlési különadó árbevétel-alapú közvetlen jövedelemadóként nem ütközik a hozzáadottértékadó-rendszerről szóló irányelvbe, összhangban van a letelepedési szabadság elvével,
illetve nem biztosít az állami támogatási szabályokkal össze nem egyeztethető szelektív előnyt az alacsonyabb árbevételű cégek számára.
Mint írta, az adó progresszív jellegéből adódóan a nagyobb árbevételű vállalatok magasabb átlagos adókulcs alá tartoznak, azaz a cégek e szerint eltérő bánásmód alá esnek, ugyanakkor mindez nem jár a külföldi vállalkozások nyílt vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetésével, a szabályok nem tesznek különbséget a vállalkozások székhelye vagy származása alapján.
A szelektív előny kapcsán leszögezte,
ennek megállapítását már önmagában kizárja az a körülmény, hogy az eltérő árbevételű és pénzügyi helyzetű cégek nincsenek összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben, de ha abban is lennének, a távközlési különadó bevezetésének indokaként megjelölt célok igazolnák az eltérő bánásmódot.
A főtanácsnok feladata, hogy pártatlanul és függetlenül eljárva javaslatot terjesszen az Európai Bíróság elé a rábízott ügy megoldására. Az indítvány nem köti a bírákat, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ítéletek többnyire megegyeznek az előzetes állásfoglalással.
A luxembourgi bírák ezután kezdik meg a tanácskozást. Ítéletüket későbbi időpontban hozzák majd meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.