A monetáris politikát is befolyásolja a társadalmi szerkezetváltozás
Ritkábban esik róla szó, de az alacsony szaporodási ráta és a növekvő várható élettartam a monetáris politikára is nagy hatással van, a természetes, egyensúlyi reálkamatszint csökkenésén keresztül.
Bár sokan vitatják, de a friss kutatások szerint az eurózónán belül a monetáris politikának is figyelembe kell vennie ezt a faktort. Marcin Bielecki, Michał Brzoza-Brzezina és Marcin Kolasa lengyel jegybanki kutatók a háztartások életciklusait vizsgálták az Eurostat demográfiai előrejelzéseire támaszkodva. Az nem kérdéses, hogy a demográfiai változások első körben az egy főre eső GDP-növekedési rátát csökkentik, valamint a GDP-n belül növelik az egészségügyre és hasonló szolgáltatásokra jutó fogyasztás arányát. 
Tanulmányuk szerint azonban a várható élettartam emelkedése arra is készteti a háztartásokat, hogy a korábbiaknál nagyobb mennyiségű eszközt halmozzanak fel a várhatóan hosszabb nyugdíjas időszakra. Így az elérhető tőke mennyisége csökken, amit felerősít az, hogy a munkaképes korúak aránya csökken a teljes népességen belül. Számításaik szerint ez a két hatás a rendelkezésre álló eszközök GDP-arányát 1980 és 2030 között 8 százalékkal növeli, a természetes, egyensúlyi reálkamatszintet pedig az 1980-ban megfigyelt 2 százalékról 0,4 százalékra viheti le 2030-ra.
A jelen demográfiai változásai azonban hamarosan természetes korlátot állítanak a jegybanki politika számára – vélik a tanulmány szerzői. Míg a nulla alapkamatszint elérése a nyolcvanas évek bármelyikében 0,5 százalékos eséllyel következhetett be, 2015-re ez a valószínűség 3 százalékra nőtt, és a modell szerint további 1 százalékkal emelkedik majd 2030-ra. Ha hosszabb periódust nézünk, megdöbbentő a következtetés: míg a nyolcvanas években a nulla nominális kamat esélye legalább egy éven keresztül 4 százalékos volt, a 2020-as évtizedben ennek már 30 százalék a valószínűsége.
A modell szerzői hozzáteszik, hogy a folyamat öngerjesztő jellegű. A természetes egyensúlyi reálkamatszint ugyanis követő típusú változó, és általában csak az időperiódus lezajlása után mérhető. Ha a jegybankok mindig csak a jelenre alapozva tudnak döntéseket hozni, akkor azzal deflációs helyzetet teremtenek, mert az egyensúlyi reálkamatszintet felülbecslik, és a döntéseik csökkentik az inflációt. Mivel az alacsony infláció még alacsonyabb nominális kamatszintet okoz, a korábban említett nulla alapkamat esélye a 2020-as években legalább egy év során az előzőleg becsült 30-ról 45 százalékra emelkedik.
A teljes cikket a keddi Világgazdaságban olvashatják
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.