Jobban kellene gazdálkodni a hővel

Az energiastratégia hőpiaci célkitűzéseinek kiemelt ele­me a lakossági hőfel­hasz­nálás reformja, ezen belül a csökkentése, miután a hazai energiafelhasználás 40 százaléka eleve hűtés-fűtési célú, és mert ebből a lakosságra és a tercier (harmadlagos) szektorra mintegy 60 százalék jut. A 2050-es cél megfogalmazása kissé képlékeny („szeretnénk elérni”), de a tartalma ambiciózus:

a magántulajdonú lakóépületeknek nagy energiahatékonyságúvá és dekarbonizálttá kell válniuk.

Az anyag példaértékűnek nevezi a központi kor­mány­zati­épület-állomány alapterületének évi 3 szá­zalékos „mélyfelújítását” és az egyéb köz­intézményiépület-ál­lo­mány ener­getikai modernizálását. Azonban tudni kell, hogy a hivatkozott felújítás esetenként úgy valósul meg, hogy az adott intézmény felújítás helyett a korábbinál energiahatékonyabb épületbe költözik, ami ugyan szabályos, de a hátrahagyott épület állapotán közvetlenül nem javít.

A stratégia szerint a megfogalmazott célokat energiahatékonysági kötelezési rendszer bevezetésével kell elérni. Ilyen például az úgynevezett ESCO konstrukciók bevonása, amikor a beruházás költségeit a később elért energiamegtakarításból finanszírozzák.

A távhőtermelésben a jelenlegi 70 százalékról 2030-ra 50 százalék körüli szintre kell csökkenteni a földgáz részarányát, ez évi mintegy 120 millió köbméter gáz importjának kiváltását jelenti.

Ez részben az épületek energiahatékonyságának javításával, részben a gáz helyett megújuló energiaforrások használatával érhető el. Ezeket az intézkedéseket a Zöldtávhő program fogja majd össze, amely a földhő, a hulladékok, a biomassza és a különböző forrásokból származó biogáz mainál nagyobb mennyiségben történő hasznosítására összpontosítana. Az ezt segítő szabályozás a nagyobb távhőkörzetekben egyenként igazodna a helyi adottságokhoz.

A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja